Ismét két bejegyzés keletkezett, ha olvasni akarod, hogy milyen volt a Deering rezidenciában vissza kell lapoznod! :)

Elérkezett az első oskolába menős napom is. Jó korán felébredtem, pedig már előző este összepakoltam mindent, ami kellhet. Reggel, amikor sűrűbb a tömegközlekedés, akkor nem is vészes beérni, kb 45 perc. Feltéve, hogy nem késik sokat az első, mert akkor nem érem el a csatlakozást. Na de ma semmi negatív hangulat! Csodás napkelte, de minek is mondjam, itt fantasztikusan ébreszt a sugaraival. 

Két tanfolyamra jelentkeztem hosszas tépelődés után, figyelembe véve az ESTA vízum sajátosságait, hogy csak 18 órát tanulhatok maximum hetente. A szintfelmérő után kiválasztott első tanfolyam egy Coffe and conversation névre keresztelt, 7.50-től egy órás bemelegítő beszélgetés. 

Lassan gyűltek az emberek  a folyosón, mindenki méregeti a másikat, vajon csoporttárs lesz-e, vajon mennyire jó, vajon én mennyit tudok kérdésekkel. Végül a megadott időpontban kinyílik az ajtó és beinvitálnak bennünket. A mi termünkbe összesen négyen megyünk a tanáron kívül, ez jó jel. Ha nem túl nagy a csoport mindenkire több idő jut beszélgetés terén. Négyen négy orszából vagyunk, ami itt egyáltalán nem meglepő. Az sem, hogy a többiek Dél-Amerika országaiból érkeztek. Gyakorlatilag bemutatkozós óra, ki kicsoda, honnan jött ide és miért. Aztán arról beszélgettünk ki mit szeret és mit nem Miamiban. 

Az óra 5 perccel tovább tartott az előírtnál, de mindenképp vége szakadt volna, ugyanis tűzriadó volt. És azt is bemondták, hogy nem gyakorlat. Az épületből nagyon egyszerű kijutni, nem volt különösebb gond. Nem is én lennék, ha nem ez történne. De miután nem nagyon lehetett se füstöt érezni, sem lángot látni, mégcsak futkosó, menekülő embereket sem, így jól szórakoztam. 

Kb tíz percig terelgettek bennünket az udvaron, majd lefújták az egészet. Tele  van tűzjelzővel az egész épület, lehet, hogy csak valamelyik megadta magát. Azt nem gondolom, hogy meg mernék kockáztatni itt a vécében dohányzást, vagy ilyesmit. Az időt arra használtam fel, hogy megtudjam hol is van az a TBA terem. Na ez az, ami sehol. Azt jelenti, hogy nem tudják megmondani előre hol lesz az óra. Nagy szerencsémre valaki mondta a sokadalomból, hogy: "Fiftiszekond-Ó-fájv" Nagyszerű, mondom legalább nem másik épület, mert akkor jócskán elkéstem. 

Miután visszaengedtek bennünket, megkerestem a tantermet. Először ide is csak négyen mentünk be a tanáron kívül, akinek nem volt mágneskártyája a számítógépes laborhoz. Külön kellett hívnia egy biztonsági őrt, hogy beeresszen bennünket. Végre ő is megjött, elfoglaltunk helyünket a szerintem 16 fokra beállított hűtőkamrában.

Ennek a tanfolyamnak az elnevezése Advanced Listening and Speaking és az első 5 percben kiderült, hogy nem itt fogjuk holnap tartani a foglalkozást. De még csak nem is a College területén, hanem földrajzilag is egy más helyen. És ezután mindíg. Ezt nem hiszem el! 10 perc lenne a két tanfolyam között, ami elég arra, hogy átsétáljak egyik teremből vagy épületből a másikba, de kocsi nélkül egy óráig tartana átverekedni magamat. Gyalog mégtöbb. Mondjuk ezt csak később tudtam meg, mert a tanárnő 20 percre taksálta az átjutási időt. De nem gyalog az biztos (2,6 miles). Azt mondta, nem baj ha kések egy kicsit majd, mert tudja, hogy nem szórakozásból. Újra beszélni kellett  azzal a fickóval, aki segített a jelenlegi tanfolyamokra való átjelentkezésben, próbáltunk találni valami megoldást de nem sikerült. Az eredménye az lett, hogy megváltam a reggeli kávézós órától, így marad 4x3 óra haladó beszélgetős tanfolyam, a másik helyszínen. 

Nagyon sajnálom, hogy meg kellett válnom a College területéről. Nekem kimaradt az életemből a nappalis iskolák, mindent levelezőn meg estin végeztem. Annyira tetszett, hogy ez egy igazi főiskolai-egyetemi hangulatú klassz kis intézmény tele rendezvényekkel, meg mindenfélével. Túl azon, hogy nem ide fogok járni, meg ha ügyet kell intéznem, akkor külön tortúra nekem ide bejönni. De ez van. :(

Végülis a csoportban heten lettünk, mire mindenki odaérkezett. Jó kis vegyes csapat, valamennyien különböző országból itt is. Először nagyon megijedtem, mert a hátam mögött lévő srácot hallottam beszélni a tanárnővel és olyan kiejtése volt, hogy én is kiejtettem valamit, de az a mappa volt a kezemből. Na mondom, ha itt ez a szint, akkor végem... Aztán kiderült, hogy a srác született amerikai. Nagyon súlyos betegségen esett keresztül, hosszabb ideig tartó kómából épül fel. Újra kellett tanulnia mindent, többek között beszélni is. Na ez nagyon jól sikerült neki, mert észre nem vettem volna, hogy ilyen komoly baja volt korábban. Mondjuk nem vagyok szakértő az is igaz, de tényleg nagyon jó. Van két ázsiai lány, de csak kinézetre azok. A többiek Hondurasból, Venezuelából, Panamából, Braziliából,  szóval a fél dél-amerikai kontingenst képviselik. Én vagyok az egyetlen európai, és mint ilyennek, nekem kellett először bemutatkozni, mint legtávolabbi vendégnek. 

És ekkor megint zavarbaejtő dolog történt. Megkérdezte a tanárnő, aki egyébként szüleit tekintve lengyel származású és egyből fel is hozta a két nép barátságának mítoszát, szóval megkérdezte mi a foglalkozásom.  Miután elmondtam neki - és persze ezzel a többieknek is - a történetemet... hogyismondjamcsak.... kézzel fogható tisztelet érződött belőle ezután. Sőt amikor kiderült a problémám a két tanfolyam ütközésével kapcsolatban, mondta, hogy lejön velem és segít, hátha lenne valami jó megoldás. Igy is történt. Amikor vázolta  helyettem a srácnak(!) hogy mi a gond, nem mellesleg szinte büszkén utalást tett az általam korábban elmondottakra. Komolyan zavarbaejtő, hogy itt a világ túloldalán, ahol kb annyit tettem a közért, hogy nem mentem át a piroson, na itt több megbecsülést kap az ember ismeretlenül, mint odahaza, ahol... Na mindegy. Jó érzés is, meg rossz is egyszerre, nem ragozom tovább. 

Aztán a többiek is bemutatkoztak, mindenki itt él egyébként már, illetve az egyik lány tanul orvosnak és most rezidensi állást keres, ahhoz kell neki a nyelvtudás. A két ázsiai származású lányt nagyon nehéz megértenem, iszonyú akcentussal próbálják elmondani a mondókájukat. Az amerikai srác is erős akcentussal beszél, de ő olyan jó kis ízes tájszólással. A venezuelai lánnyal is lesznek gondjaim, ő egy... nem is tudom milyen angolt beszél... gurgulázik vagy mi. :) Mondjuk az orvostanhallgatót se egyszerű, mert szegény nyúlszájjal született így az anyanyelvét is alapból furcsán beszélheti. Olvasásnál kiderült, hogy nem vallok talán szégyent a kiejtésemmel, mert megkérdezte tőlem az egyik lány, hogy hogyan sikerült igy megtanulnom, a másik meg hogy ugye korábban is tanultam már. Szóval első nap után úgy tűnik, hogy nem lesz egyszerű, de talán menni fog. 

Azt egyébként elmondta a tanárnő, hogy az igazi tanfolyami színhelyen teljesen más jellegű lesz az oktatás, mint itt első nap, erre lehet számítani. Egyébként a három óra alatt egy darab 15 perces szünet volt. Miután  kockára fagytunk a teremben jól esett a napsugár odakint. Egyébként az még egy roppant érdekes dolog, hogy itt a tantermeknek nincsenek ablakai. Az egész épület olyan, mint egy bunker, elég barátságtalanul néz ki, sima betonkolosszus. Nem csak ez az összes épülete a sulinak. Ettől eltekintve nagyon jó hangulata van. 

A nap ráadása volt, hogy állok a 137-es busz megállójában, várom a metrobus-t. Egyetlen árnyék a környéken egy villanyoszlopé, amit igyekszek kihasználni a legnagyobb mértékben. Na jó voltak részek, amik kilógtak... :) Szóval ahogy ott áldogálok azt nézem, hogy honnan a fenéből lehet ott ennyi cseresznyemag. De tényleg, rengeteg. Egyszercsak azt érzem, hogy valami landol a fejem tetején. Háááát ez nem lehet igaz, még a madár is leszart a mai napon... Veszem elő a zsebkendőt, semmi.. Mondom biztos mellé nyúltam, most fogom tuti szétkenni.... Semmi....  Rájöttem, honnan a cseresznyemag, ami végülis nem is az. A madár viszi az oszlopon lévő fészekbe, ami  nagyon magasan van, észre se lehet venni, s ha már le lett csupaszítva a hús, a magot kihajigálják feleslegként. Hát egy ilyen landolt a fejemen. Tényleg szerencsém van. Legalább nem madárkaki volt. :) Mi lesz még a nap végéig????? :))))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.