2013.01.08. 22:41
Napkelte az óceán felett...
Ez csak egy rövidke bejegyzés lesz, de véremmel fizettem érte. Márminthogy... Már megvolt a naplementés fotózás, itt volt az ideje a napkeltésnek is. Hosszasabb előkészítést követően miami-i barátaim útmutatását követve napokkal ezelőtt világossal derítettem fel a terepet, hogy tényleg megközelíthető-e az óceánpart szabadon.
Itt egy nagy hiányosságról kell, hogy beszámoljak, ami számomra legalábbis rendkívül zavaró. Egyszerűen NEM lehet lemenni az óceánpartra. De sehol. Természetesen Miami Beachen van beépítetlen rész, de szinte csak ott. Az esetek .... nem is tudom 90 %-ában magánterület. Házak épültek oda. A fennmaradó részt pedig arborétumszerű parkoknak tartják fenn, ami természetesen fizetős és természetesen nem nyitják ki nekem napkeltére. A 168. utca végén is egy ilyen zárt park van, dzsungelszerű dús növényzettel. Ám a kerítésen kívül van egy kocsiútnyi szabad rész, ami betonmólóban zárul. DE... itt is van a móló előtt egy kapu.
Amikor napközben ott jártam, megkérdeztem a jegyirodánál,hogy napkeltekor már nyitva van-e a kapu és igenlő választ kaptam. Azért próbáltam 'belőni', hogyha mégsem, akkor vajon a kapu alacsonyabb részénél ágaskodva tudok-e fotót csinálni majd. Telefon elő, iránytű üzemmód, keletnek megfelelő szabad kilátás. Na jól van, reménykedjünk!
Tegnap reggel eljött a pillanat, amikor napkelte előtt ébredtem. Kikukucskálva az ablakon (épp nem csorgott róla a víz a pára miatt) köszöntem a Holdnak, ami azt is jelentette, hogy esély van egy tiszta napkeltére. Öltözés, cuccolás. Szegény Tonja mama nem értette, hogy hova ez a nagy sietség ilyen korán.
10 perccel korábban érkeztem. Kicsit aggódva oldalaztam a kapu felé: nyitva. Egy fickó ül már a móló végén, gondolom ő is hasonló helyet keresett. Szélcsend volt. Szinte teljesen. Épp csak fodrozódott néha a víz felszíne, ahogy lágyan egy fuvallat söpört rajta végig.... Ilyenkor szoktak jönni a delfinek. Delfin volt e, vagy cápa ilyen messziről nem tudhatom, de inkább utóbbira tippelnék, mert nem ugrott, csak az uszonyát lehetett látni a távolban többször is. Azért én inkább delfint vártam. Egy kis patakszerű torkollott épp a móló szélénél bele az óceánba. A rablóhalak még ébren voltak és időnkénti rablásaikkal ezt tudatták is. Lassan kezdett megtörni az éj sötétje....Volt némi felhő az égen, ami mindíg különössé varázsolja a visszaverődő fénysugaraival a napot.
Nemsoká vörössé festette eget, vízet a természet nagy rendezője. Drámaian szép kezdet.
Aztán megcsillant a napkorong a felhők között.
Végül teljes pompájában átvette a hatalmat a sötétség fölött. Épp csak felért a horizont fölé máris éreztette harapását. Meleg lesz ma megint...
Varázslatos volt....Van mégegy vers, a természetről, Petőfi írta. Gyerekkorom óta kedvelem. A nap ébredését elnézve megint eszembe jutott:
"Ó természet! Ó dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled!
Mily nagy vagy te! Mentül inkább hallgatsz..
Annál többet, annál szebbet mondasz."
S hogy miért áldoztam véremet? Van egy igen apró, talán 2 mm-es fekete, de legalábbis sötét színű aprócska lény, amiről a csípése alapján, meg hogy repül, azt mondanám, hogy szúnyog. Meglehetősen agresszív dögök, de legalább nem zümmögnek. Cserébe észrevétlenül közelít és már csak azt érzed, hogy valami szúr. Könnyű agyonnyomni, nem egy izgága fajta, mint az otthoni vérszívók, de addigra már késő. Nos e bosszantó repülő izék találtak meg és martak rendesen, ahol fedetlen testrészt találtak. Monduk én is irtottam őket rendesen, de kicsit aláásták a napkelte nyugalmát. Jónéhányan az életükkel fizettek ezért. Aztán jött a bosszú, mert éjszaka olyan viszketést rendeztek a hátrahagyott nyomaik, hogy kénytelen voltam kibányászni a Fenistilemet. Azóta is vakarózok.
Ma reggel nagy napra ébredtem: újra iskolás lettem. :) Még tanuló ID-m is van. :) Megírtam a szintfelmérőt angolból, a tudásomat az 5. szintre taksálták és megdícsérték. Mondjuk nem volt szerintem nehéz, de az is igaz, hogy nem arra voltak kíváncsiak, hogy mit nem tudok. Rövid eszmecserét követően, miszerint meg kell változtatnom az eredetileg felvett csoportot, kiválaszottuk a tanárral közösen azt a lehetőséget, hogy napi 4 órában fogok csak beszélni és szövegértést gyakorolni, heti négy napon. A cserére azért volt szükség, mert ESTA belépési engedéllyel nem tanulhatok heti 18 óránál többet. Az általam eredetileg kiválasztott 20 lett volna. Nem éri meg kockáztatni két óra miatt, ha még egyszer az életemben az USA-ba szeretnék látogatni. Ki tudja mit hoz a jövő.. :)
Ezzel elértem a valós idejű írásig. Ha a suli megkezdődik jövő hét hétfőtől, már nem lesz ilyen fordulatos, kalandos az életem, mint ez alatt az egy hónap alatt volt. De végülis ez az elsődleges célja, amiért ideérkeztem. Igyekszem majd később is az érdekességeket megosztani. De hát addig még van egy kis idő, sőt három napig , (na jó, kettő és fél )van még autóm is, úgyhogy jól be kell osztanom mit szeretnék még látni, amihez kocsi kell. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Attisbau 2013.01.10. 06:36:08
Puszi Attis.
papaleone 2013.01.12. 04:40:20
Ezek a napfelkelték! Ezekért megéri vakarózni 1-2 napig! Gyönyörűek!
Utolsó kommentek