Hűűű, hol is kezdjem.... Annyi minden történt...

Előszöris azzal, hogy megírtam az egész bejegyzést és az utolsó mondat után elszállt. :( Újra kezdhetem  az egészet előlről, pedig többször is mentettem közben. :( Ezt csak azért nem szeretem, mert szinte lehetetlen újra ugyanúgy leírni. :(  No mindegy, ez van. Megpróbálom újra...

Na szóval... miután az elmaradt utazás helyett barangoltam egy kicsit a városban igen mozgalmas hét következett. Nem csupán Valentin nap, aminek itt vannak hagyományai, hanem a születésem napja is. Mi régen az iskolában és később a munkahelyen is azzal a hagyománnyal éltünk, hogy az ünnepelt valami aprósággal, csokikával, sütivel, innivalóval kínálja a társait. Annyira kedvesek, aranyosak és segítőkészek itt velem a társaim és egyébként is Valentin nap van, nem akartam ezzel a hagyománnyal szakítani. Vettem egyet a kedvenc sajttortámból a Walmart-ban és szünet előtt szót kérve meséltem a megvendégelési történetről. Ők tudták már, hogy szülinapom van, mert az egyik osztálytársammal korábban beszélgettünk egy eset kapcsán a dátumokról és nem felejtette el.  Igen kellemes szünetet töltöttünk el beszélgetések közepette. Igazság szerint ezen a napon suli után el akartunk menni egy közeli kajáldába, de házigazdám megkért, hogy korábban kezdjük az otthoni vacsorát, igy el kellett jönnöm haza. 

Itthon aszaltszilvával és meggyes öntettel készített aszalt szilvával töltött husit csináltam és ha valakinek nem jönnének be az édeskés ízek, egyszerű rántott hús is készült ami tudom, hogy korábban már ízlett nekik. Köretként krumplipüré illet hozzá legjobban. Igenám, csakhogy nincs krumplinyomó. Láttam már valahol egy helyen, de nem gondoltam,hogy szükségem lehet rá, meg néha rejtett tartalékként Monica-nak is vannak nem látható konyhafelszerelései is. De itt többnyire porból csinálják, nem foglalkoznak a főzéssel. Visszakanyarodva a krumplihoz, kiderült, hogy tényleg nincs Monica-nak krumplinyomója, úgyhogy igyekeztem a lehető legpuhábbra főzni a burgonyát. Ezt követően kitaláltuk, hogy mozsártörővel próbálom megsemmisíteni a még életben maradt krumplikockákat. Ez nem kicsit érdekes mutatvány egy porcelán tálban márvány rúddal kocogtatni. Végülis balesetmenetesen elkészült a krumplipüré, jobb lett, mint gondoltam. :) Finom rijoa-i spanyol bor is került az asztalra, 

Egyszer csak megjelent egy csokitorta zenélő gyertyával, és igazándiból is meghallgatthattam a hepi börzdéj-t angolul. - no persze kicsit spanyolul is. Ez a hét az ünneplések hete volt egyébként, de erről még egy kicsit később.

Szombaton elég későn indultam, de bementem Downtown-ba, egy sziget felfedezésére, ami nagyon megtetszett, amikor a trolley bekanyarodott rá. Ez pedig a Brickell Key volt. Az aprócska sziget tele van felhőkarcolókkal, de végre volt eszük a tervezőknek: a sziget körbejárható/futható. Kitűnő fotózási lehetőség nyílt a belvárosra, a Miami River-re. Ücsörögtem egy jót az egyik padon - végre az óceán partján. Nagyon klasz kis hely, de a lakások árai szerintem kb a felhőkarcolók magasságának megfelelő. Igazán furcsán érzem még ma is magam néha, ha olyan helyen sétálgatok, ami eddig csak képernyővédőként jelent meg a laptopomon. Ez is egy ilyen hely volt.

Később még besétáltam Baysidera végig az óceán partján. Már javában folyt a kikötőben a Miami International Boatshow, Rövidesen hazafelé vettem az  irányt, mivel elég késő volt. Gondoltam hogy azért még ücsörgök egy kicsit a Bayside melletti parkban a kedvenc helyemen. Amint ott ücsörögtem egyszercsak azt hittem nem jól látok. De aztán mégis. Egy delfin "kolbászolt" vagy 10 méterre tőlem a vízben módszeresen átkutatva a tengert szépen lavírozott dél felé. A szám tátottságán kívül csak a lassúságom volt a nagyobb, így fotón nem sikerült megörökíteni a dolgot, de nagyon-nagyon feldobott. Nem gondoltam, hogy ilyen közel a parthoz egy nagyvárosban is feltűnnek. Élek a gyanúperrel, hogy amit annakidején a napkeltés fotózásnál láttam bizony az is inkább delfin lehetett és nem cápa. Szegénynek egyébként eléggé cakkos volt a farokuszonya.

Másnap korán indultam, mert el szerettem volna jutni South Beachre a boatshow-ra. Fél tízre már az 5. utcánál voltam. Gyalog sétáltam fel a 17. utca fölötti részre a Washington Avenue-n a kiállítás területéig. Nem sok képet csináltam, mert eléggé sok ember volt és nem is volt igazán jó pozíció a fotózáshoz. Két napja egyébként nagyon hideg van, hajnalra leesik a hőmérséklet 10 fokra és a tegnapi 18 fokos szeles hideg nap után jól esett a 23-24 fok. Azért árnyékban nem volt melegem. Jó tudom, otthon örülnének fele ennyinek is, de azt hiszem a belső klímaberendezésem meg fogja sínyleni rendesen a hazamenetelt. 

Ez a nap már a búcsúzkodásé is egy kicsit. Nem valószínű, hogy mégegyszer kijövök ide a hátralévő időmben. Visszafelé úton megálltam egy kicsit az Ocean Drive és 14. utca sarkánál, végigjátszottam fejemben a jelenetet újra a Miami Vice-ból, aztán vigyorogva a beach felé fordultam megölelgetni egy kicsit az óceánt is. Igazán hozta a formáját. A szél miatt fehér habosra bodorította ruháját és mosta a partot rendesen. Leültem a homokba és hallgattam a morajlását. Jó volt. Éreztem a nap melegét. Nem volt túl erős, nagyon jól esett. Jobbomon egy amerikai zászló mintájára festett életmentő bázis. Bár a vízbe kevesen merészkedtek be, a parton meglehetősen sok ember volt. Perceket töltöttem így, magamba szívva a feelingjét. 

Később magyar szóra lettem figyelmes. Egy anyuka kisgyermekével beszélgetett. Megszólítottam őket. Perceken belül kibővült a társaság. Kiderült, hogy másfél éve Fort Lauderdale-ben élő családdal sodort össze a sors, akik épp náluk lévő rokonkislánynak mutatták meg a helyet. Rövid beszélgetés után tovább indult mindenki a maga útján.

Én visszatértem az Ocean Drive-ra és folytattam utamat az 5. utca felé. Úgy emlékezem nem beszéltem még az itteni egyik érdekességről. Legalábbis az otthoniakhoz képest. Itt teljesen ... hogyismondjam.... elfogadott a "másság", hogy divatos szóval éljek. Valahol olvastam, hogy mostanában lesz itt is a meleg büszkeség felvonulás, meg egyéb rendezvény is. A turista információs központban található prospektusos falon simán megtalálhatóak a melegbárok reklámai és az utcán is jól felismerhetőek zászlajukról. Alighanem valamiféle rendezvénybe csöppenhettem bele, mert az egyik Ocean Drive-i melegbárnál épp műsor volt, néhány beöltözött ember adott műsort nem kis derültségre. Nagyon jópofák voltak (bár szerintem szörnyen néztek ki. :) )

A Lamborghini kollekcióm kiegészült a citromsárga színnel, igy épp a hatos sorszámnál tartok, amivel itt összefutottam, sőt egy Viper-t is sikerült lencsevégre kapnom ezen a napon. Ez itt épp egy Ferrari. Sárgában se néz ki rosszul.. Más világ...

Igyekeznem kellett hazafelé, mert ma Tonja mama tartotta búcsú hétvégéjét, jövő vasárnap megy haza Kolumbiába. Ez alkalommal avattuk fel a Monica által beszerzett lakáson belül használható barbecue felszerelést és a csokiszökőkutat is. Akadt egy üveg finom ausztrál bor is az asztalra, úgyhogy degeszre ettük ismét magunkat. Tonja mama megosztotta velem a steak sütés rejtelmeit - kifejezett kérésemre, ugyanis nagyon finoman csinálja. Ha hazamegyek szeretném meghívni barátaimat - halljátok?! - egy jó kis steakre (hogy jó-e az majd akkor derül  ki, de a fűszereket már megvettem hozzá! :) ) 

A hétvége itt még nem ért véget. Hétfőn az Elnökök napja volt, ami fele-fele arányban munkaszüneti nap. A sulikban és az állami munkahelyeken szünet van, a többin nincs. A mi sulinkban sem volt tanítás, úgyhogy egy újabb lehetőség a csavargásra. Már előző napokban egyeztettünk azzal a nénivel, aki hosszú évekkel ezelőtt települt át Magyarországról ide és meglátogattam amikor volt autóm, hogy lányával együtt szívesen találkoznának velem mielőtt visszatérek. Most jött el az alkalom erre, de nem egy sima tallálkozásra került sor, hanem mindenképp el szerettek volna vinni valahová, ahol még nem jártam itt és szeretném megnézni. A Flamingo's Gardenre esett a választásom, mert nagyon szeretem a flamingókat és közel is esik hozzájuk. 

Csórikám nagyon fázott.. 

Délelőtt jöttek értem kocsival és egy igazán kellemes napot töltöttünk együtt. A Flamingo's Garden egy botanikus kert és egy miniállatkert keveréke. Csodálatos trópusi növényzettel, óriás fákkal és egy pici házzal a közepén, amiben a kert alapítói éltek egykoron. Ma múzeumként funkcionál korabeli berendezési tárgyakkal. Jópofa dolog volt, hogy a házban mesélő önkéntes megkérdezte a komód méretű dobozról a fiatalokat, hogy az micsoda. Néma csend, aztán valaki az "idősebb" korosztályból bátortalanul megjegyezte: "rádió". Mire az önkéntes: a régi Ipod. Majd megmutatta, hogy az állomáskereső kijelzőjének dobozhoz képest apró mérete épp megegyezik egy Iphone méretével. Tovább haladva újabb kérdés hangzott el egy régi írógép előtt, de ez végképp feladta a leckét a skacoknak. Tök fura, hogy alig valamivel volt másabb az írógép, amint..... nem is fontos hány évvel ezelőtt tanultam gépelni, ők pedig nem id tudják micsoda.  

A kertben épp nászukat tartották a pávák. Volt hogy egyszerre hárman is rezgették csodálatos tollazatukat.Igazán jó fényképalanynak bizonyultak. 

Nem kis szerencsénkre épp azon a részen voltunk a nénivel, ahol egy zárt térben tartózkodva a madarak szabadon voltak körülöttünk,  és megérkezett a kaja. Sajnos igazán jó fotót nem sikerült csinálni a jelenetekről, de páratlan élményt szolgáltattak az esetlen pelikánok, a szemtelen sirályok, a kecses gémek, a rózsaszínű kacsacsőrű gázlómadarak... Megszokták az emberek közelségét, teljesen közel engedtek magukhoz. 

A hely menhelyként is szolgál sérült madaraknak és ez lehetővé teszik, hogy különböző baglyok, sólymok, sasok és más egyéb gyönyörű repülő kreációi a természetnek közelről megcsodálhatóak voltak. Volt olyan, amelyik már 10 éve élt a helyen. Ő egy pici bagoly:

De találkoztunk pajkosan játszó vidrákkal, kihalás szélén álló közepes macskákkal, az elmaradhatatlan alligátorral és persze a flamingókkal. Valamiért nagyon szeretem ezeket az egyébként meglehetősen maguknak való madarakat. Gyönyörű színük és tollazatuk van. A környékükön rengeteg fehér színű kis termetű gázlómadár is volt, a  nevüket nem tudom sajnos, pedig nagyon gyakori itt. Az egyik különösen ... finoman szólva is pofátlan volt, de legalább nem maradt éhen az biztos. Vannak kihelyezve madáreledelt szolgáltató pénzbedobós gépek. Az egyik ilyen gépre cuppant rá a madár. Ha valaki ment a géphez eleséget venni, akkor madarunk odament és simán kézből vette ki a részét a maroknyi eledelből. A nagyobb részét lehetőleg. :) Hát.... aki mer az nyer...

Estére meghívást kaptam egy francia étterembe. Ez volt az első alkalom, hogy kipróbálja a híres könyhájukat. Bár  előre szóltam, hogy a csigákat élőben szeretem. No nem megenni. :) De nagyon ízletes grillezett kacsamellet szolgáltak fel barack öntettel. Édes krumpli volt hozzá a köret, ami előszörre fura volt a narancssárga színe és az édes íze miatt, de miután tisztázódott, hogy ez a krumpli nem az a krumpli, elfogadhatóbb volt a számomra. Alapvetően kellemes ízharmóniát adött. 

Aztán keddtől vissza az iskolapadba. Történt velem még egy ... nem is tudom már hogy mondjam... kedves eset. Mióta itt vagyok azóta nagyon tetszik nekem Florida zászlaja. A vitorlások tetején láttam is kicsiben, olyan kb A4-es méretben. Most, hogy nézegetek souvenirokat gondoltam szívesen vennék belőle egyet. Igenám, de amerikai zászlót sok helyen lehet kapni, Floridáét sehol. Próbáltam érdeklődni utána, bíztam benne, hogy a boatshow-n esetleg kapok, merthogy hajó tetején van ilyen méret, de sehol sem tudtak segíteni. Interneten találtam ugyan, de olyan mértékben aránytalanul magas lett volna a szállítási költség miatt a kis zászló, hogy erről a lehetőségről egyszerűen lemondtam. 

Kedden suli után amikor beszélgettünk még a kapuban az osztálytársaimmal, megkockáztatva, hogy valaki ad valami okos ötletet megkérdeztem hátha valaki tudja hol lehet kapni. Volt aki megkérdezte tőlem, miért milyen a Florida zászló... No mindegy, semmi előrelépés. Tegnap reggel az egyik csoporttársam később érkezett, már javában ment az óra. Megjött, leült mögém, egyszercsak koppant valami az asztalomon. Egy doboz volt. Szerintetek mi volt benne???? Egy olyan Florida zászló, amilyent szerettem volna. Megpróbáltam kifizetni neki, de hajthatatlan volt, közölte, hogy ez az ő ajándéka nekem Floridából.... Egyszerűen nem is tudom mit mondjak... Lassan már egy utcanevet se merek kiejteni a számon.... 

Ezzel ismét elérkeztünk a valós időhöz. Tegnap még megtartottam a  második prezentációmat, ezzel hivatalosan teljesítettem az iskolai elvárásokat. Mára beszéltük meg, hogy az előző hétről elhalasztott kajáldás összejövetelt megtartjuk. A közeli Chili's-t választottuk és hatan átvonultunk az étterembe. Bábeli zűrzavarban lehetett hasonló érzése az embernek, mert rajtam kívül mindenki anyanyelve spanyol, így számukra természetesnek hatott, hogy azon beszéljenek, viszont állandóan bökdösték egymást, hogy angolul folyjon az eszmecsere, hogy ne maradjak le semmiről sem. Igy amikor keresztbe beszélgettünk a spanyol teljes keveredésbe került az angollal és ha magyar szót tanítottam még a magyar is megjelent természetesen. A kaja után egyszercsak megjelent egy igazán finom jókora süti, hat kanállal és a pincérlányok rákezdtek a Happy birthday-re, amit átvettek a társaim sőt az egész étterem is..... Nem jutottam szóhoz... magyarul se.... A drága lelkek már múlt hétre megszervezték a dolgot, de miattam el kellett halasztaniuk. Bátran mondhatom, hogy meglepetés partynak is felért a dolog. :) Rendesen megmelengette a lelkemet.  Tényleg hihetetlenek azok a dolgok, amik itt történnek velem...

Hétvégére ismét vannak terveim, folytatom a búcsúzkodást a várostól. Remélem lesz lehetőségem végrehajtani őket. :) Már csak egy hetem van itt és indulok hazafelé. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.