2013.01.01. 23:59
Happy new year..happy new year...
Miután hazajöttem Key Westről szombaton egy kis pihenőt tartottam, mert azért a sok csavargásba is el lehet fáradni. Vasárnap én főztem ismét az ebédet. Sógornőmtől tanultam el a híres mogyoróvajas csirkemellét, és hát hol is lehetne újabb teszt alá vetni, mint azon a helyen, ahol fél polcsornyi különböző méretű, minőségű, árú, csomagolású mogyoróvajat lehet kapni. Még mindíg nem tudom, hogy ezt hogy tudják megenni a gyerekek simán csak kenyéren, de ebbe az ételbe és sütibe kitűnően vizsgázott. Az egyébként thai kaját rendkívül egyszerű elkészíteni, kb 40 perc alatt összerottyantható és mazsolás (mogyorós) rizzsel tálaljuk. Itt is hasonló fogadtatásra talált, mint eddig otthon: az utolsó cseppig elfogyott. :)
Délutánra egy személyes találkozóra készültem. A bloggal kapcsolatban ismertem meg itt élő kedves honfitársunkat, aki sok-sok tanáccsal látott el az utóbbi napokban. Megbeszéltük, hogy meglátogatom Őt és férjét, majd bekukkantunk Fairchildbe, ami egy arborétum tele gyönyörű növényekkel természetesen és pillangókkal.
A találkozó remekül sikerült. Rengeteget mesélt az itteni életről, gyakorlati dolgokról. Többet tudtam meg ezen a délutánon az amerikai hétköznapokról, mint a három hét alatt összesen, amióta itt vagyok. Később elindultunk az arborétumba, ahol Ő és férje támogatók, tehát ingyenesen látogathattuk meg ezt a helyet. Csak töredékét tudtuk bejárni az egyébként elég nagy területen fekvő növénygyűjteménynek. Csuda klassz dolgokat láttam, például az általam oly nagyon szeretett kakaót három különböző növényben is bemutatták. De a növények közül ami leginkább megfogott az a banánpálmák voltak. Elgondolkodtatok valaha azon, hogy hogyan lesz a banánfürt a fán? Én mondjuk soha, de valahogy úgy képzeltem el,hogy virág - beporoz - alul kis magszerű izéből lesz a kicsi banánfürt és az nő és érlelődik tovább. Hát nem! És ezt a következő fotón egészen jól lehet látni:
Szóval... elsőként egy viszonylag hosszú száron nő egy óriási bordós-hamvas színű virágbimbó. Aztán ahogy szirmanként kibontja magát, alatta lévő virágzat "nyeléből" lesz a banán gyümölcs. Ezen a képen sikerült mindhárom állapotát elcsípni, A kis banánok végén még látható a virágzat. Egyébként az otthon ismertnél jóval több fajta létezik, az egészen picitől a lilás színűig bezárólag.
Orchida imádók figyelem! Rengeteg orchideát sikerült lencsevégre kapni. Ők ugyanis kevésbé voltak mozgékonyak, mint a lepkék. A helyzet az, hogy eléggé szeles volt az idő, úgyhogy nem volt egyszerű szép fotót csinálni ezekről az általam is nagyrabecsült növékekről, de azért ide is ollózok egyet, ami nagyon megtetszett:
És hát akkor jöjjenek a lepkék! Gyereket és állatot fotózni legalább akkora kihívás, mint lepkét, mert biztos, hogy nem azt fogja csinálni, amit épp elvárnánk tőle. És hogy még kevésbé adják ingyen a jó képet, természetanyánk gondoskodik egy kis szélről, ami vagy a lepkét, vagy az ágat amin ül, biztosan mozgatja. Szerencsére útitársam meglehetősen türelmes természet volt, sőt segített jónéhányat felfedezni, így készülhettek el az alábbi képek. Figyelem, az első kép 18 +-os! :)
Igazán gyönyörű teremtmények! Ez utóbbi volt az egyik kedvencem.
Lassan ránk esteledett így visszamentünk a házhoz. Férjével épp azon tanakodtak, hogy vajon a szilveszter estélyét ők is a városban töltsék-e velem, amikor meghívtak vacsorázni egy kubai étterembe. Kipróbáltam a kubai szendvicset, amit itt ajánlott egy kedves kommentelőm, tényleg nagyon finom volt, máskor is nyitott leszek rá! Vacsora után kis sétát tettünk a környéken, és tanúja lehettünk egy rendőri intézkedésnek is, ami nagyon különbözött az otthon szokásosnál.
Itt a rendőrök egyedül járőröznek egy autóval, ami úgy fel van szerelve minden technikai eszközzel, hogy szerintem a bejelentéstől a vádemelésig meg tudnak csinálni mindent a kocsit el se kell hagyniuk. Na jó, ez túlzás, de tényleg úgy néz ki kívül-belül, mint a karácsonyfa. Láttuk, amint egy rendőrautó parkol az út szélén, amihez a szembe lévő yoghurt bárból odament egy fickó, valamit beszélgettek, a rendőr jegyzetelni kezdett. Ezután miindketten bementek a yoghurt bárba, nem lehetett tudni, hogy ott mi történik. Kint az utcán a következő jelenet zajlott le: érkezett jobbról egy "csíkos" és megállt az egyébként 2x1 sávos utcában felvestett balra kanyarodó sávban, tehát az út közepén. Aztán jött két másik, azok bekanyarodtak a szembe lévő utcába és "leparkoltak". Akkor vettem észre, hogy a yoghurt bárral csaknem szemben lévő másik kanyarodó sávban is áll egy járőrkocsi, az is az út közepén.
Senki nem szállt ki a kocsikból, semmi villogás, vagy egyéb jele az izgatottságnak. Csak néma készültség. Az üzletben mndenki nyugodtan viselkedett, nem volt jele annak miért ment be a rendőr. Poénkodtam egyet, hogy azért nem ártana némi fedezék után nézni, ha mégis lövöldözésre kerülne sor. Aztán kis idő múlva átmentünk a túloldalra, ahol elsétáltunk az üzletsor hátsó kijárata felőli részre. Röviddel ezután rendőrünk a hátsó kijáratnál jelent meg egy bilincsbevert delikvenssel, akit a kocsija felé noszogatott.
Apropó kocsi. Az autó, amiből a járőr kiszállt mindvégig járó motorral volt az út szélén egymagában. Lehet, hogy van valami távirányítós szerkezet, amivel lezárja a kocsit, ha otthagyja úgy hogy közben járhat a motor, de ilyen mozdulatot nem láttam tőle.Otthon már biztos jókat kocsikáztak volna vele, vagy az út közepén "parkoló" rendőrautók a facebookon végezték volna. Nagyon érdekes volt ez a néma külső biztosítás, még akkor is, ha lehet, hogy csak a számláját nem fizette ki, vagy lopni akart egy-egy yoghurt fagyit a fickó. Kívülről összehangoltnak, nagyon rendezettnek, fegyelmezettnek tűnt az egész mozgás. Amolyan...csináld csak a dolgod kolléga, de itt vagyunk ha szükséged van ránk.... Vigyáztak egymásra.
És ezzel eljutottunk az év utolsó napjához. Nap közben egy-két üzletet látogattam meg, ennivalót és "bugyit" kerestem a tabletemhez, de ha valami itt nem az almás cég terméke, nem sok esély van hozzávalókat kapni.
Délután a képeimet rendezgettem, majd este újabb találkozást követően mindhárman a Baysidefront Park felé vettük az útirányt, ahol az egyik meghirdetett ingyenes rendezvény volt a városban. Érdekes megtapasztalás volt. Az idő előrehaladtával persze egyre többen lettek, ismét előjött Miami másik arca. Jócskán kisebbségben érezhettük magunkat a sokadalomban. Mivel volt kb három óránk a narancs felemelkedéséig ezért végig sétáltuk a parkot, majd a Bayside Marketet. Az út mentén több helyütt is szinpadok voltak felállítva, ahol különböző stílusú zenék bömböltek egymást túlharsogva. Átverekedtük magunkat a Bayside Market északi csücskébe, ott kicsit kevesebb volt már az ember, pihenőt tartottunk a felső szint külső lépcsőjént. A szél összekeverte a hangokat és mind egyszerre érkeztek, olyan volt, mint egy zenekari próba előtti hangolás kavalkádja.
Rövid pihenő után elindultunk visszafelé. Bementünk a Market épületének belsejébe. Hát... mókás volt. Legalábbis nekem. :) Azt hiszem Miami ideiglenesen kijelölt türelmi zónájának kellős közepébe csöppentünk. Lányok és kevésbé lányok, futtatóik és más különös alakok között vágtunk át a földszintre vezető lépcső irányába.
Miután visszatértünk a Park közepén lévő szökőkúthoz már csak fél óra maradt a narancs felemelkedéséig. Ez tulajdonképpen úgy történik, hogy valamikor elkezdték a visszaszámlálást, a narancs akkor még az alján volt, és nagyon lassan emelkedik fel egészen a szálloda tetejéig, amit pontosan éjfélkor ér el. Itt még alul volt a napszemüveges narancs:
Az utolsó másodpercekben a tömeg hangosan skandálja visszafelé a számokat, majd robbanásszerűen megindul a tüzijáték az óceán felett. Valahogy így:
Negyed órát tartott. A városban több helyen is volt. A hajók kivonultak a vízre a legjobb pozíciókat keresve. Legalább akkora tülekedés lehetett visszafelé a kikötőbe, mint nekünk a metrón. Ifjúkorom augusztus 20-i tüzijátékaira emlékeztünk. Az utolsó buszt sose értük el, mindíg gyalog kellett menni a repülőtértől hazáig. De nem bántuk. Egyébként az pesti tüzijáték semmivel sem múlja alul az ittenit, sőt...Voltak olyan elemek, amik szépek voltak és sose láttam még előtte, de ez is fejlődik, mint minden más.
Mai mesém végeztéül álljon itt amit minden rokonomnak, barátomnak, ismerős és ismeretlen olvasómnak kívánok erre az évre:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
victoria70 2013.01.02. 06:29:23
Neked is boldog új évet kívánok és azt,hogy még sok-sok helyre eljuss az idén is és akkor mi majd milyen jól olvashatjuk a klassz beszámolóidat! :)))
Puszi!!!!!! :)))))
lilly.alien 2013.01.02. 07:56:27
Attisbau 2013.01.02. 18:47:11
Kwind 2013.01.02. 23:41:42
Tudod mit?! Szívesen írok majd blogot, csak legyen miről idén is. :) Pusza Nektek! :) BÚÉK!
Kwind 2013.01.02. 23:42:15
Kwind 2013.01.02. 23:43:22
Boldog új évet tektek is! Pusza!
Utolsó kommentek