Ez most csak egy nagyon rövid bejegyzés lesz. A tegnapi nap  szervezgetéssel  telt. Miután terveimmel ellentétben nem először tanulok, utána szórakozok hanem fordítva, ez teljesen megváltoztatta,  amit eredetileg szerettem volna.  Gyakorlatilag egész nap a számítógép előtt ültem. Még Downtown alatt tett sétámon begyűjtöttem egy csomó prospektust, ami az itteni látványosságokról szól. Próbáltam utána nézni neten hogy lenne, mit lenne érdemes ténylegesen megnézni. A belépődíjak eléggé borsosak, ezért muszáj lesz szelektálnom.

Mint ahogy az európai nagyvárosokban, itt is kitalálták a város kártyát, itt Go Miami Card-nak hívják. Szinte az összes látnivaló látogatható vele jelentős kezvezménnyel.. Az egyetlen bibi, hogyha nem neten keresztül rendelem, ami kb egy hét a postázási ideje, akkor egyetlen helyen tudom megvenni, mégpedig Miami Beach-en a központi irodájukba. Ezt mondjuk szervezhették volna másként is. Ami viszont teljesen jó, hogy nem feltétlenül fontos egymás utáni napokon felhasználni a kártyát, ha többnaposat vesz az ember, hanem két héten belül lehet szabadon dönteni mely napokon aktuális.

Nézegettem továbbá a lehetőséget, hogy felmenjek volt általános iskolás osztálytársamhoz New York mellé. Ez februárban nem lett volna probléma, de most decemberben az ünnepek miatt horrorisztikus repjegyárakat lehet találni. Nem tudom, hogy így sikerül-e majd megoldani, jó lenne találni valamit. Szegény Ildi is beleélte már magát, meg ott is vár mindenki, ahogy hallottam, olyanok is, akik nem is ismernek. Nagyon aranyosak. :)

Amikor végre úgy éreztem, hogy nem tudok több információt begyűjteni a netről, meg összehasonlítgatni lehetőségeket erősen délután volt. A 6-6.30 körüli sötétedésig, (ami itt elég korai hiszen itt is tél van) a hogyan szúrjuk el az időt egyetlen élelmiszerboltban című programmal töltöttem meg. Két és fél órát voltam bent, mire nagyjából átnéztem, mire lehet szükségem, mi az amit meg tudok venni. Ami a legjobb, a mosószer és az öblítő. Lövésem nincs melyik lehet az. Itt nyoma sincs annak a globalizáció nyújtotta előnynek, hogy bemegyek egy közértbe és mindenütt ugyanazt kapom. Itt gyakorlatilag szinte semmi sincs azon a néven, amit földrészünkön megszokhattunk  Jó játék kitalálni mire jók egyes dolgok.

Még egy érdekességet észrevettem. Gyakorlatilag mindent meg lehet kapni - pestisesen szólva sz..tól a traktorig  - viszont mióta itt vagyok próbálnék venni egy picike tálcát, amire úgy tűnik esélyem sincs. Itt egyáltalán nem használnak ilyent, sőt ilyesfajta műanyag termékeket. Legalábbis errefelé nem. Néhány hőtartós műanyag poháron kívül csak eldobhatóak vannak, tányérok evőeszközök ilyesmi. 

Apropó eldobható.. Itt a szelektív hulladékgyűjtésnek nyomát sem láttam. Sem a belvárosban, sem itt Richmond West városrészben. Ezzel szemben ha valamiből kettőt veszel a közérben biztos, hogy külön-külön nylonzacsiba rakják. Egy nagyobb bevásárlás után félig tele volt a háztartási kukánk nylonszatyorral. E téren úgy látom bőven van mit fejlődniük. 

Voltam bent egy cipőboltban is. Lövésem nincs mekkora lehet az amerikai méretem. Elég nagy választék volt és az árak nem voltak elrettentőek. Van itt spanyol abc-s oldalon egy ruházati bolt, majd legközelebb azt is megnézem.

Este megadta magát a csodahűtőnk. Dőlt belőle a víz. A benne lévő kajáknak Alex papája hozott hordozható hungarocell hűtődobozt jéggel. Nagyon praktikus, de nem tudom meddig tartja a hideget mondjuk a fagyasztott dolgoknak. :( Nagy bosszúság ez egy ilyen meleg helyen.

Most befejezem, mert megyek Go Miami Card begyűjtésre, meg egy kis csavargásra Miami Beach-en, ha már egyszer ott vagyok. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.