2012.12.22. 04:06
Vége a világnak? Pont ma? :)
Ma december 21-ét írunk. Azt mondják ma lesz a világ vége. Otthon már 22-e van és nem történt semmi ezügyben. Talán megúsztuk. :) Bár én eléggé sötétnek láttam a délutánomat. Szerintetek milyen érzés egy buszmegállóban fehérbőrű szőke nőként, amikor még a szembelévő buszmegállóban is csak afroamerikaiak vannak. Kisebbségben éreztem magam. Eléggé furcsán méregettek. :) De nem hagytam magam kiutálni. Sőt, egy idő után csatlakozott hozzám egy tini(nek tűnő) ázsiai lányka, miniszoknyában. Na mondjuk ő se a fehérségéről híres... Megpróbált megbújni a növények nyújtotta homályba. Aztán amikor látta, hogy kitartok, odajött ő is a buszmegállóba. Egészen közel hozzám... Egyszercsak közeledett egy busz. Lányka aggodalmas pillantást vetett felém, hogy vajon elmegyek-e ezzel a busszal, vagy nem marad társtalanul. Rámosolyogtam. Megnyugodott. Végülis mindketten a 252-esre vártunk. :)))
De az is el kell mondjam, úgy tűnik, hogy ide is betette a lábát a tél. Reggel amikor elindultam kénytelen voltam felvenni a pulcsimat, amit csak azért szoktam magammal vinni, hogy a légkonditól próbáljam megóvni magam. Nap közben is alig mutatott valamivel 20 fok (Celsius és pluszban!) fölötti időjárást és kifejezetten hűvös, erős szél volt. Árnyékban persze, mert a napon és szélárnyékban le lehetett égni. De alapvetően hűvös volt ma az előzőekhez képest. És a kocsikról se folyt reggel a víz. Kétségtelen, hogy tél van... Na jó nem borzolom a lelkeket, tegnap ismét sikerült leégnem egy kicsit, de ma kompenzált a hűvösebb idő.
Na jól van, nem húzom tovább az időt, mesélek a tegnapi napról! Varázslatos volt! Komolyan mondom! Nagyon jól sikerült. Nem mindent úgy terveztem, ahogy lett, de mostanában már sokkal könnyedébben változtatok, mint régebben. Kora reggel indultam, mert ki szerettem volna használni amennyire csak lehet a Go Miami Card nyújtotta lehetőségeket. A kétnapos kártya első napjára Jungle Island felfedezését, a két kőrös Hop on hop off busz vonalának végigjárását és a végén Miami Seaquariumban vizibarátaim meglátogatását terveztem.
Kora reggel indultam, hogy 9-re már a Bayside-i Hop on hop off busz végállomásánál legyek. Nem elég a Go Miami Card felmutatása, hanem annak alapján kezembe nyomtak egy blokkot is, azt kellett nem elveszítenem a nap folyamán. Plusz egy térképet a megállókkal és a közelükben található nevezetességekkel. Az első körben South Beachre mentünk. Egy jópofa kiscsaj volt a guide-unk, humoros, jól érthető volt számomra.
Úgy tűnik, hogy elég nagy hagyományai vannak a művészeti kiállításoknak, találkozóknak, évente többször is tartanak, a miami felsőoktatásban található több művészeti kurzus is. Elmesélte, hogy az Art Deco stílus tulajdonképpen dél-amerikából származik, Franciaországba került, majd onnan jutott vissza az amerikai kontinensre. A legnagyobb egybefüggő, e stílusban épített terület, ami máig is fennmaradt itt található South Beach-en. Néhány házról elmondta ki a gazdája, például a Versace házat, a filmekből jól ismert éttermeket, Jónéhány filmet felsorolt a sziget bejárása során ... CSI Miami helyszínelők, Miami Vice, Man in Black, Scarface, ami most így hirtelen eszembe jut, Humphry Bogart kocsiját, sőt a Miami Ink tetováló szalonját is, ahol a legegyszerűbb tetoválás 300 dollárnál kezdődik. Utunk a Collins Avenue-n érdekes volt, oda kellett figyelni, mert néhány rakoncátlan pálmafa bekéreckedett a felső szintre és végigsímogatta a gyanútlan látogatót. Aki nem volt elég figyelmes, az tockost kapott. :)
Itt is volt néhány hely, ahová vissza fogok menni, mert nem jártam. Az a tapasztalatom kezd kialakulni, hogy érdemes az egyébként nem túl olcsó módját választani egy-egy város felfedezésének az efajta buszokkal, mert az ember eldöntheti, hogy mi az amire behatóbban kíváncsi és mi az, ami időt megspórol, mert tulajdonképpen nem is olyan nagy szám.
Itt a szigeten amit érdemes lesz még meglátogatni, az a holocaust emlékmű. A guide elmondása szerint a szigeten lakók 32 %-a zsidó származású. Külön negyedben laknak, van saját iskolájuk, zsinagógájuk és holocaust emlékművük is, Ma például láttam hagyományos öltözetben lévő középiskolás korú fiúkat felszállni a buszra. Mondjuk itt semmi nem meglepő. Az egész világ összes nációja megtalálható. A kipát hordóktól a csadorig, a monokinistől (itt lehet állítólag egyedül) a gazdag olasz típusú "lazavagyok" fiútól a homeless figuráig minden. Ma történt épp,hogy mentem volna át az úttesten és a lámpára vártam. Szemben egy kis piros autó úgy nézett ki, mint egy nagyranőtt játékautó. De nem hagyott békén a gondolat, hogy mi a bánat lehet az. Nem ismertem fel szemből, de ösztönösen éreztem valahogy hogy ez valóban egy játékautó, csak épp milliomosoknak. Egy Lotus volt. Ez volt a második, amit élőben láttam életemben. Mire előkaptam volna a fényképezőgépet már a kondenzcsíkja is elpárolgott. Nem a lassúságom volt az oka. :)
A szígetkört befejezve visszaindultunk a szárazföld felé. Én az utolsó megállónál leszálltam, mert ott található a Jungle Island. Érdekes, rajtam kívül senki sem volt kíváncsi a buszról erre a helyre, én viszont flamingót akartam látni, de nagyon. Nagynehezen megtaláltam a bejáratot. Ott álltam előtte, csak mivel itt minden először egy baromi nagy parkolóval kezdődik, nem tudtam, hogy kb 100 méterre ott van a bejárat a dzsungel közepén. Hol máshol lehetne?! :)
Bent lenyűgözően szép vegetáció. Nem is tudom hogy tudják megóvni a hurrikános időszakban hogy ne tegye teljesen tönkre a területet. Rengeteg óriási színes papagáj. Rendkívül barátságosak. Kapásból kaptam egyet-egyet a vállamra, a fejemre, meg még az ölemben hanyattfektetve is. Kötelező fotó.
Aztán észbe se kaptam - hanem a kezembe. Egy krokodilkölyköt. Illetve nem tudom hogy hívják a gyerekkrokót.... A következő egy kígyó volt a nyakamba. A meglepődésemtől egész jó kis fotók kerekedtek, amit megvehettem volna kifelémenet a souvenírbolt kasszájánál. 35 dollárért. Tetszettek a képek, de .... majd legközelebb...
Visszatérve rengeteg nagy papagáj van és nemcsak a bejáratnál. Vannak apró majmok is szabadon egy zárt területen. Fehér vízimadarak, amiket nem tudom micsodák és hát végre a flamingók.... Gyönyörűek, kecsesek és bámulatos lazac színben pompáznak. Eléggé messze vannak a látogatóktól, lehet, hogy nagyon félénkek, nem tudom, de a környezetük gyönyörű.
De láthatunk még óriás teknőspárt is, sőt fehér oroszlánt és tigrist is. Valóban egy apró Jungle a városi dzsungel közepén. Jó döntés volt, hogy ezt a megállót nem hagytam ki. A terület nem túl nagy, több időt is lehetett volna itt tölteni, de mennem kellett tovább, hogy a napra tervezetteket meg tudjam csinálni.
A buszra várva oly erővel tűzött a nap, hogy előkerült táskámból a kis Camino-s kalapom, ennek ellenére 15 perc alatt sikerült a szabadon lévő helyeken flamingó színűre változnom. A sötétebbik árnyalatú változatban. :)
Egy óra körül volt,, amikor visszaértünk a kiindulási ponthoz a Bayside-nál, ahol át lehet ülni a másik vonalra, ami a várost ismerteti meg az emberrel. Volt kb 20 percem az indulásig, ezért úgy gondoltam jó lenne enni valamit, mert utána nem nagyon lesz időm. A felső szinten találtam nekem tetsző kinézetű és árú ennivalót: egy hatalmas sonkás-sajtos szendvicset bagett formában. Sajnos csak kinézetében hasonlított a bocadillosra, ízében nem. De ha már bocadillos(féle) akkor egy kis Heineken is lecsúszott. A szendvics akkora volt, hogy a felét tudtam csak megenni, a mási fele a vacsorám lett később.
Aggódni kezdtem, hogyha a városi hop on hop off busztúrába belekezdek, nem fogok odaérni a Seaquariumba, mert ugyan csak 6-kor zár, de négy óra után már nem engednek be embereket. Gondolom a show-k befejeződnek,meg sötétedik is már. Szóval jó esélyem volt, hogy nem érek oda. Mindegy, azt megnézhetem szombaton is, legfeljebb megcserélem a programokat.
A városi busztúra igazán mutatott új dolgokat. Coconut Grove-ot mindenképp szerettem volna megnézni, de Coral Grave annyira nem birizgálta a fantáziámat, Little Havanná-ba meg lehet, hogy nem mentem volna el.. Hát fordítva lett. Coral Grave a város régi része, található néhány régi épület, gyönyörű, iszonyűan régi fákkal szegélyezett utcák, szóval... ide mindenképp ellátogatok. Little Havannának pedig sajátságos hangulata van. A Calle Ocho tele üzletekkel, közvetlen emberekkel, szóval... ezt is meg fogom nézni majd egy nap. Ezekről most nem is írok többet, majd amikor hosszabb időt töltök ott.
Számításaim nagyjából beváltak.. Mire visszaértünk a busszal a kiindulási ponthoz, plusz utána elmetróztam ahhoz a buszvégállomásig, ahonnan indulnak a járatok a delfinek és fókák felé, addigra épp necces volt, hogy odaérek-e. Ráadásul elég sokat kellett várni a buszra, ami idő alatt egy idősebb bácsika szórakoztatott. Mire megérkezett a busz épp 15 percem volt négy óráig, a menetrend szerint pedig ennyi idő kell a bejáratig. Próbáltam megtudakolni a sofőrtől, hogy mit gondol, meddig tart az út, mire bölcsen a forgalomtól függ választ kaptam. Felpattantam a buszra. Aztán az elsőnél megállónál meg le. A sofőr megjegyzte, hogy "crazy women", amikor leszálltam az első alkalommal. Esélyem nem volt odaérni a parkhoz... Hogy mit kaptam cserébe? Hát ezt:
Ezt az épületet már régóta nézegettem messzebbről, a metrórailről, vagy épp a moverről. Nagyon tetszett, gondoltam közelebbről is megvizslatom. Aztán most, hogy ott álltam előtte, felvillant egy kép: CSI Miami helyszínelők visszatérő képkockája. Érdekes, hogy messziről nézve úgy tűnik, mindha domború lenne az épület. Amikor közel érsz hozzá, akkor lehet látni, hogy az bizony homorú az elején. Marha jól néz ki. :)
Miután körberajongtam ezt is, elkezdtem körbenézni, hogy hogyan is tovább. Tulajdonképpen szombatra a hajókázást terveztem, mégpedig délelőttre, mivel a nap állása akkor jó, ha a várost akarom fotózni. De így, hogy lemaradt a delfinshow, amit pedig nem szeretnék kihagyni, felmerült lehetőségként, hogy visszamenjek Bayside-hoz, ahonnan indulnak a sétahajó járatok.
Megláttam azt a különös, régi kinézetű járgányt, amit már láttam az úticélom környékén kószálni. Gyors csekk, hogy jó irányba megy-e a trolley és felszálltam. Próbálok körbenézni jegyügyileg, nem látok semmit. Kérdezem sofőrt, hogy a közlekedős kártyámmal fizethetek-e: hát kiderült ez ingyenes közlekedési eszköz. Immáron a második... Gyönyörű, faburkolatú, régi stílusú belülről, fa padokkal, de egyáltalán nem fapadosan előadva. Én azt hittem, hogy ez valami drága cucc, ezért nem is próbáltam felülni rá eddig, most meg ölembe pottyant egy véletlen során. Meglepődésemben le se fotóztam, úgyhogy legközelebb pótolom majd ezt a hiányosságot.
A hajójegy váltásánál kiderült, hogy 5.30-as járatra tudnak adni. Gyors számolgatás: az utolsó buszt még elérem hazafelé, ha minden igaz. A hajóút másfél órát tart, tehát abszolút belemegyünt a kékórába, majd a teljes sötétségbe, a kivilágított Miami látványába. Tudtam, hogy nem sok esélyem van egy vízen mogzó járműről esti felvételeket készíteni a nagygépemmel, de úgy döntöttem akkor se hagyom ki.
Jó volt a döntés a hajókázásról. Őszintén remélem, hogy soha életemben nem felejtem el ezt az élményt! Nagyszerű volt. Nagyon jó volt a hajószemélyzet, bár a hírességek házából nem sokat láttunk a sötétben, azért lelekesen elmesélték Sylvester Stallonétól, Madonnáig, Al Pacino-tl kezdve Julio Iglesiasig vagy Julia Roberts-ig mindenkiről mindenfélét, ami a szigethez köti, vagy épp filmet, amik ott játszódtak. Nagyon sokat tettek hozzá jó zenével, valami fantasztikus hangulatot csináltak ehhez az estéhez. Próbálták érzékeltetni, hogy milyen anyagi vonzata van egy-egy itteni lakásnak, hajónak, díszkivilágításnak... Aztán kifordultunk a sziget takarásából és ott volt Miami teljes pompájával.... Ma este ismét felvette a báli ruháját, csillogó ékszereit, hogy megmutasson magából mindent, amit csak lehet. Hühhh...Lenyűgöző látvány! Budapestet is szeretem esti fényben látni, Azt hiszem ez lett a második nagy kedvencem. Ime itt van néhány kép:
A parton már beindult az éjszakai élet, pedig még csak hét óra múlt. A szórakozóhelyek egymást túlharsogva igyekeznek mindenféle közönségnek kedvében járni, latin zenével, reaggie-vel. Egy teljesen más arcát kezdte mutatni a Bayside Market. És igen, az ott egy táncoló nőalak az egyik szálloda oldalán. Időről időre változik, hogy milyen színű fényben táncol. Sok időm nem volt a csodálkozásra, mert a busz nem vár, és igy is csak az utolsót érem el.
A Dadeland South metrórail állomás is átöltözött estére. Az alsó részről indulnak a buszok. Még volt 25 percem az indulásig, mert éppen elkaptam a beérkező metrót. A mozgólépcsőn lefelé haladva arra gondoltam, hogy lehet, hogy nem kint várom meg a busz indulását, hanem még a metró területén, Talán több az ember, talán világosabb van. Aztán 10 perc után úgy döntöttem mégis kimegyek. Elég sokan voltak kint is. A helyen, ahol a buszom indul ott is több ember volt. Valaki nem sokkal korábban kisebb dolgától szabadult meg az egyik oszlop mögött. Szaga keveredett a másik buszra váró fickó marihuanás cigarettájának illatával... Messziről zenét sodort a szél... Eszembe jutott egy dal amit az egyik itt játszódó filmből ismertem meg. Stílusos volt, dúdolgatni kezdtem:.. you belong to the city... you belong to the night... living in a river of darkness, beneath the neon light...
Good night city, good night for all...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
papaleone 2012.12.22. 21:52:02
Pazar képek - remek írás! Ahogy már megszoktuk tőled! Jó csavargást!
Kwind 2012.12.23. 03:14:51
Aniko1010 2012.12.24. 00:09:16
Boldog Karácsonyt Klári! (a bejglit pedig márciusban is meg tudom sütni neked) :-*
Attisbau 2012.12.25. 07:28:36
Szia
Utolsó kommentek