Három napos kiruccanást követően visszaérkeztem Miamiba. A három nap sok új tapasztalatot hozott. De talán menjünk sorjában...

Csütörtökön reggel indultam, viszonylag korán. A napkelte már az úton ért. Meg is örvendeztetett csodálatos ébredésével. 

A tervem az volt, hogy kerülve az autópálya jellegű utakat (ez itt azt jelenti, hogy 5-7 sávosak és fizetősek) a régi US-1-on a településeken keresztül mentem volna fel egészen Orlando-ig. Út közben meg akartam állni a Kennedy Space Center-nél, mely valamivel több, mint egy órányira található Orlando-tól. Majd késő délutáni megérkezéssel elfoglalni az előre lefoglalt szállodai szobát. A begyűjtött katalógusokból (és az elsődleges internetes keresésekből) eldöntöm, hogy melyik parkot látogatom meg a rendelkezésre álló egy teljes nap alatt. Két fő látványossága a helynek a Disney-parkok és a Universal Studios. Ezek alapból is több parkból állnak, naponta egyet is elég lenne bejárni akkora a területe, de nekem csupán egy napom lesz itt, ezért fontos a mérlegelés, hogy a borsos jegyárak mellett melyik mellett döntök. Aztán harmadik nap átautózok a nyugati partra, mármint Florida nyugati partjára és az ottani városokon keresztül ismét csak kerülve a gyorsforgalmú utakat visszatérni Miamiba az Everglades-en keresztül. 

Van egy kedvenc mondásom, amire nemrégiben találtam rá: "ha meg akarod nevettetni az Isteneket, elmondod nekik a terveidet." No ez most is bejött.

Miután nincs egész Floridát ábrázoló térképem, így emlékezetből dolgoztam észak felé menet. Tudtam, hogy egy darabig a 95-ös úton megyek, majd később rátérek a US-1-ra. Csak épp azt nem néztem meg, hogy hol is a legcélszerűbb. Volt választék, hogy mikor térjek le az útról:

Apropó, a képek komponálására nem sok időm maradt 100 km/h mellett vezetés közben, így nem biztos, hogy teljesen azt a pillanatot sikerült megcsípni, vagy úgy, ahogyan szerettem volna. 

Már jó ideje haladtam (értsd több mint egy órája, mert ez itt kicsi távolság)  fokozott tempóval ezen a többsávos, több lehajtós, több emeletes stb. autópálya jellegű úton, amikor eldöntöttem, hogy nem várok tovább, én bizony megtalálom most már a US-1-t. Le is tértem annak rendje és módja szerint a legközelebbi kihajtónál és tudtam, hogy bármi történjék, nekem keleti irányba kell kereskednem. Emlékeztem még, hogy Old Dixie Road utcanév is szerepelt, ami azért lényeges, mert "old" nélkül használják ezt a nevet a déli szakaszon. Már jóval Palm Beach felett jártam, amikor rábukkantam nagy ujjongások közepette. Azt nem mondtam eddig, hogyha valamit elfelejtettél - pl. GPS-t beprogramozni, vagy a csomagtartóból kivenni valamit, na az úgy marad. Ugyanis nem nagyon vannak kiállási lehetőségek. Van persze leállósáv, de szigorúan műszaki leállásokra és ezt ki is írják folyamatosan. Szóval nagy örömmel megtaláltam az Old Dixie-t, el is indultam észak felé. Aztán nem sokkal ezután gyanakodni kezdtem...Először 2x1 sáv lett a kétszer kettőből. Aztán már annyi se. A végén ezt láttam:

Meg a sorompót, aminek a túloldalán füves töltésként vezetett tovább az út. Szóval... ez nem jött be, akkor próbáljunk meg valami másik utat találni, ami észak felé visz és főbb útvonalnak tűnik. És ekkor ráakadtam a US-1-ra. :) Ettől kezdve elválaszthatatlanok voltunk, szinte egész végig.

Út közben bár a települések gyakorlatilag teljes óceánhosszatt egybeépültek, csak a házak és a zöldterületek aránya változott. Észak felé haladva kicsit több volt a zöldterület a házak között (értsd nem 2 méter van két ház fala között, hanem mondjuk 8) Itt is éppúgy váltakozott a lakóterület, és az üzleti negyed. Kezdtek elmaradni az állandó kettős feliratozások (spanyol és angol), ugyanakkor megjelentek a mobil lakóparkok. Ezek gyakorlatilag lakókonténerek, lakókocsik parkját jelenti, néha egy-egy falunyi lakosság is "megtelepszik" egy-egy ilyen helyen. Ugyanúgy körbe vannak kerítve, mint az állandó házak, pici rész is tartozik hozzájuk, kb annyi mint amekkora maga a lakóterület. Az egyik helyen láttam egy hirdetést, hogy itt már 500 dollárért otthonra lelhet valaki. Azért ez nem kevés pénz, ha azt veszem, hogy mondjuk 1000 dollárért már egy kicsi apartmant is bérelhető. De ha valakinek csak 500 dollárja van e célra, hát legalább van egy saját kis vacka. Feltéve, hogy már van ilyen mobil lakása. 

Az időjárás észak felé haladva változásra állt készen. Egyre több felhő gyülekezett, néha ki-ki sütött a nap, de alapból eléggé szeles és felhős volt az idő. A növényzet is kezdett átalakulni. Itt már nem csak a kifejezetten trópusi pálmafák és egyéb növények voltak, hanem megjelent az egyre több hagyományos lombos fa, mégpedig őszies színezetű ruhájukat hordva. 

Miután elég lassan haladtam, igy mérlegelni kezdtem a dolgot, hogy beiktassam-e tényleg a Kennedy Űrközpontot, vagy változtassak. Jócskán ebédidőre járt és a közelben feltűnt egy óriási Burger King embléma, gondoltam itt a jó alkalom, hogy összevessem a hazai tapasztalataimmal. Nem vagyok egy hamburger rajongó, eltelik sokszor néhány hónap is, hogy betérek egy ilyen jellegű gyorsétkezdébe otthon, de ha lehet választani, akkor inkább a Burger Kinget választom a Mekdöncivel ellentétben. Egyébként amerre eddig jártam kipróbáltam mindenütt, mert bizony nem egyformák az ízek. Hol az üdítő, hol a szendvics más egy kicsit.  Szóval, gondoltam itt a nagy lehetőség, hogy ismét elvigye a pálmát riválisa felett, azonban mélységesen csalódnom kellett. Az adagok nagyságán és az ízében egyaránt. McDonalds kenterbe verte valamennyi összetevőjében. Szóval... nálam még egy esélyt kap amíg itt leszek, mert lehet, hogy csak valaki rossz napját fogtam ki, de nem nagyon fogom keresni a lehetőséget. 

Viszont arra kitűnő volt, hogy kis tabletemmel wifijükre csatlakozva elemezzem a helyzetem. Meglehetősen sok út volt még előttem, ezért úgy döntöttem, hogy inkább halasztom ezt a programot, aztán este eldöntöm, hogy melyik lesz az az egy park az összes közül, amelyik megnyeri a képzeletbeli versenyt. Inkább Orlandóban nézek szét még este egy kicsit, megtalálom és elfoglalom a szálláshelyet, vacsorát veszek valamelyik supermarketben és begyűjtök néhány prospektust.

Az út egyre cudarabbá kezdett válni. Az egyik helyen azt hittem, hogy "na ott már esik". Hát nem esett. Viszont ezt lehetett látni: 

Olyan szintű páratartalma volt a levegőnek, hogy még a bekapcsolt légkondit is leharcolta. Mint amikor felhőben megy az ember, csakhogy itt a tengerszint felett vagyunk kb másfél méterrel.

Aztán lassan tovább csorogtam a helyről és nagy mákom volt, mert nemcsak az ég derült ki, de megint "szembejött" egy nyitható híd és hát épp nekem kellett először megállni.  (pedig padlógázzal milyen klasszul át lehetett volna ugratni egy bizonyos emelkedési szögben :)))) ) 

Ahogy közeledtem a hely felé, ahol nyugatra, Orlandónak kellett fordulni, megérkezett az eső is, először csepergős formában. Újabb meglepetés: az 528-as út bizony fizetős. Nem vészes, mert összesen 3.25 dollár volt, de megkérdeztem a kis GPS-emet, hogy nem akar-e elnézést kérni, hogy átrázott. :)) Nem akart. Én meg szívózni nem akartam vele, mert eddig kitűnően működött, nemcsak a címekre vitt el, hanem hotspotként is megállta eddig a helyét, úgyhogy lassan kezdek neki előre köszönni, annyi mindent tud. (Köszi tesó, hogy rábeszéltél!)

Segítségével nem volt kunszt megtalálni a szállodát sem. Igaz, eleinte kicsit ráncoltam a homlokom, mert egy bevásárló központhoz vitt, ahol szálloda aztán egy szál se, de miután aggodalmaskodni kezdtem volna vele, kiderült, hogy egy darab egyessel kevesebbet ütöttem be a házszámhoz, így nem a 6101-hez, hanem a 610-hez vitt. Nem ő tehet róla. :)

A szálloda viszont egy csúcs választás volt! Ár/érték arányban messze meghaladta a várakozásaimat. A Booking.com-on találtam rá, ez volt a legolcsóbb 2 csillagos szálláshely éjszakánként 35 dollárért reggelivel együtt. Bár eddig nem csalódtam az e honlapon foglalt szállásokban, valahogy mégis lelki szemeim előtt egy 15 évvel ezelőtti képekkel felturbózott amerikai filmekből jól ismert  útszéli motelt láttam. Ehhez képest egy nagyon korrekt, medencés, üzletekkel és jegyirodával ellátott helyet sikerült megcsípni. A szobá jókora volt, két hatalmas  franciágynak is megfelelő méretű alvóhellyel, tévével, rádióval, hűtővel, mikrosütővel, kávéfőzővel (kávé, cukor és tejszín is volt) gardróbszobával, benne vasaló és állvány is, korrekt fürdőszoba egységgel, hajszárítóval... szóval volt minden, ahogy régen mondtuk: szotyi, frutti, rágógumi... És tiszta volt. A két csillagját szerintem annak köszönheti, hogy régebben volt felújítva, viszont rendben tartottak mindent. A reggeli is büféreggeli volt és választék is rendelkezésre állt. (Mondjuk kakaójuk nem volt, ez rosszpont! :)) ) 

Miután elfoglaltam a helyemet, rövid felderítést tettem a szálloda környékén. Nemcsak maga a szálloda tetszett, de az elhelyezkedése is. Ha valaki a Universal Studio parkjait részesíti előnyben - itt nem merem mondani, hogy egy  kisebb sétával - de rövid idő alatt elérheti.(Egyébként ingyenes transzfert ad a jegy mellé a jegyiroda, ha ott veszed meg náluk bármelyik jegyet.)  Éppúgy, mint a híressé vált International Drive-ot, ahol mindenféle egyéb látnivaló csalogatja az összes turistát, aki bámészkodni érkezik ide.

Betértem én is az egyik souvenir boltba, ahol kezembe akadt egy picire összehajtogatható poncsó, nem egész két dollárért... Valamiért úgy éreztem, hogy meg kell vennem. Rikító sárga színe ellenére. Még betértem egy-egy üzletbe, majd vettem némi vacsorát, hogy másnapra is elég legyen. Találtam végre 5 és fél dekás kiszerelésben felvágottat. Apró zsemléket és egy paprikás sajtot. Kitűnő vacsorának bizonyult mindkét napra. Ja igen és mégvalami. Már régóta szemezek egy kb 20 cm átmérőjű tortakollekcióval, amiben 8 szelet (2-2 db) sajttorta található különböző ízesítésben. Úgy döntöttem kipróbálom. (Nem kellett volna, mert marha finom! :) 

Bevettem magam a szobába a begyűjtött prospektusokkal és el kezdtem szelektálni a lehetőségeket. Egy napom maradt ugye. A Walt Disney World volt, amit elsőre lőttem ki. Ha nagyon akarok Disney-t látni az életemben, akkor azt megtehetem mondjuk Párizs mellettiben is, elérhető áron odautazva. Maradt a Universal és a Kennedy Space Center. Kezdtem megnézni, hogy milyen konkrét dolgok vannak a Universal parkokban, majd kezdtem rájönni, hogy tulajdonképpen nagyon kevés olyan rész van, ami nekem mond valamit. Nem vagyok Harry Potter rajongó és ezeket az újonnan vetített népszerű filmek se nagyon ragadták meg a fantáziámat. Leragadtam E.T.-nél. Szóval kezdtem azt látni, hogy annak biztosan nagy élmény ez a hely, akik szeretik és ismerik ezeket a filmeket, amelyeknek az alkotásába bepillantást engednek, de ... noha biztos jó szórakozás lenne, mivel nekem nem mondanak semmit, így kevésbé kezdett érdekes lenni a dolog. 

És jött a harmadik, az űrközpont meglátogatásának a lehetősége. Ezért vissza kell autózni az óceán partjára, Viszont... ilyesmit nem sok helyen láthatok a világon, árban is kedvezőbbnek ígérkezett (ami azért kezd egyre nagyobb  befolyásoló tényező lenni) és ha már egyszer ott vagyok akkor egy "köpésnyire van" Daytona Beach, ahol a híres autóversenyeket rendezik. Erősen effelé kezdett billenni a mérleg nyelve. De úgy feküdtem le jól telerakott pocakkal, hogy na jó, majd reggel véglegesen eldöntöm. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.