Utolsó bejelentkezésem óta nem sok minden történt. Átestem egy idegrohamon, aztán mégegy idegrohamon, közben volt egy kis magyarkaja főzés is.. Na jó csak vicceltem, majdnem.

Két nappal ezelőtt elhatároztam, hogy elmegyek a Walmart-ba, ahol egyszer már kutyafuttában elvitt Monica, amikor a telefonomhoz próbáltunk kártyát szerezni. Akkor esélyem se volt körbenézni, de ez az áruház híres az olcsó árairól, igy gondoltam meglesem, mit is lehet ott kapni kicsi pénzért. A másik erős késztető erő az volt, hogy kedvenc túraszandálom talpának alsó része elhagyni készült, így mindenképp szükségem volt valami jó kis ragasztóra. Némi tanácskozást követően úgy tűnt esélyes, hogy ott fogok kapni. 

A kilenc óra utáni buszhoz trappoltam ki, kissé sietve a ház elé. Busz sehol. Mondjuk nem nagyon szoktak pontosan járni, gondoltam várok. Busz sehol. Egyszercsak jött egy busz, de az csak leszállni engedte az utasokat, mert garázsmenet volt. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy itt aztán ez a busz kimaradt, a következőig meg még van vagy 35 percem, gondoltam lesétálok egy megállót, itt van közel. Egy 252-es buszról leszállók mondták, hogy az előző busz balesetet szenvedett, ezért nem érkezett időben. Igen ám, de innentől kezdve borult minden menetrend, meg csatlakozás. Püff neki. Ujabb 40 percet kellett várnom, miután a csatlakozási helyre érkeztem, de gondoltam nem adom fel, végülis ráérek. További 15 perces késéssel meg is érkezett a várva várt 88-as busz. Vezetője készséges volt, szólt, hogy hol szálljak le a Walmart-nál, sőt azt is mondta, hogy hazafelé menet melyik buszmegállóba menjek. Ez pirospont a sok bosszúság után. 

Bementem az üzletbe, ami egy pici Tesco is lehetne körülbelül. Mindenféle dolgot lehet kapni, de leginkább az eladó téren belüli toalettnek  tudtam örülni. Az itt szokásos módon tiszta volt és papíros. Kezdtem megkönnyebbülni. Talán mégse folytatódik a pechszériám. Oda-vissza átnéztem az áruházat, sikerült cipőragasztót kapni és egy műanyag vágódeszkát is a laptopom alá, mert már szétégette a lábamat és itt rajztáblát nem lehet kapni. Kincseimmel - és hál Istennek  egy üveg narancslével - pontosan a menetrendhez igazodva elhagytam az áruházat. Minek is? Busz sehol Na de hát ez egy másik járat! 

Nem borzolom az idegeket tovább, elég volt akkor nekem. Ird és mondd, amit Monica-val kocsival megtettünk 2x15 perc alatt plusz nagyon laza 2 órás nézelődéssel együtt is két és fél órába tellet, na azt én pontosan 8 óra alatt tettem meg!!! Ez volt az a pillanat, amikor éreztem, hogy komolyan el kell gondolkodnom egy autón. Több olyan helyre sem tudok elmenni, vagy iszonyat közlekedési idővel, ahova szeretnék, vagy ahová jó lenne. Egyszerűen teljesíthetetlen. 

A tegnapi napom gyakorlatilag az interneten lógva töltöttem. Próbáltam valamiféle megközelítően pontos információt szerezni arról, mit jelentene vásárolni mondjuk egy 1000 dolláros kocsit, hogyan lehetne forgalomképes helyzetbe hozni. A gyakorlati tapasztalatom a következő: az én itt tartózkodásom pont az az időszak, amikor még nem érdemes venni, és már nem érdemes bérelni. Végülis inkább a bérlés felé terelődött a mérleg nyelve, Tulajdonképpen amikor suliba járok majd, nincs szükségem kocsira, mivel délelőtt suliban vagyok, délután tanulok, szóval akkor már nagyobb mászkálás nem nagyon lesz. Tehát az első időszak, amikor még szeretnék látni is valamit erről az országrészből, ez az, amikor igazán szükségem van rá.

Ezzel együtt horror árakkal találkoztam. Legalábbis nekem horrorral. Az autóbérlés nem szerepelt a terveim között. Korábban hallottam, hogy Magyarországról nagyságrendekkel olcsóbban lehet kocsit bérelni, mint itt helyben. Ez úgy tűnik igaz is. Kb 60 %-os áron sikerült végülis tesóm otthoni segítségével kibérelni egy kocsit, amit remélem tényleg fel is tudok majd venni. (Nincs nemzetközi jogosítványom, mivel nem terveztem kocsit bérelni, a nagykövetség honlapján az volt, hogy egy évig a magyart is használhatom kint) Igy karácsonyt és szilvesztert is felölelve lesz időm és lehetőségem olyan helyekre is eljutni talán, ahová egyébként esélyem se lett volna kocsi nélkül. Szóval... bármennyire is szerettem volna, én sem fedeztem fel a spanyol viaszt: itt tényleg kell autó, ha közlekedni akarsz a külső részeken. 

És hogy egy kicsit elszakadjak a kocsiproblémától: tegnap nagy sikere volt a káposztás tésztámnak. Mondjuk tényleg jól is sikerült. Ma palacsintát sütöttem. Egy kicsit más a listz, de a végére már belejöttem. Szerintem ez is jó lett. A nagymamának ízlett, de úgy tűnik, hogy ő szereti azt a kaját amit én csinálok. A többiek csak később jönnek, az majd akkor derül ki. Semmi speckó én-féle palacsinta (akik már kóstólták tudják miről beszélek), csak nutellás-lekváros egyszerűen. Aztán felmostam majdnem az egész lakást, végre a hűtőszerelő is talán végzett a munkájával.

Holnap nagy napra készülök, az első napját szeretném felhasználni a Miami Card-omnak. Tervem szerint a Jungle Island-ot és a Seaquariumot szeretném végigjárni, plusz a Miami Hop on - Hop off busz vonalát végig furikázni. Egész napos programmal számolok, remélem jól sikerül majd. :) 

A bejegyzés trackback címe:

https://kwind-miami.blog.hu/api/trackback/id/tr744973708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Attisbau 2012.12.20. 18:54:50

Szia,
Kell az az autó anélkül szárny nélküli madár, az ember lánya.Jó barangolást az akváriumban pedig fotózz valami szépet.
Szia Attis.

Kwind 2012.12.23. 03:14:16

@Attisbau: Autószerzés úton van, az akváriumban pedig épp ma fürösztött meg néhány játékos delfin. :)
süti beállítások módosítása