Hát... Oké, el kell hogy ismerjem: lenyűgözött. Sose voltam egy amerika fun, de... a tegnapi nap tényleg megfogott. Vannak itt számomra megmosolyogtató dolgok, az egyik csúcs a McDonalds-os mintára készült gyógyszertár, hogy ki sem kell szállni a kocsiból, megkapod ablakon keresztül a gyógyszereket. Vagy itt a világon szinte mindent úgy meg lehet venni, hogy készen van. Ezt a kajákra értem. Nem csupán mondjuk fagyasztott dolgokra, hanem az összetevőkre. Nem kell gondolkodni, hogy mit kell beletenni a... mondjuk egy fasirtba, hanem egy kis dobozba összerakják mi kell hozzá aztán nagyot nem tévedhetsz. Egy supermarket egy-egy sora csak a táplálék kiegészítők és a gyógyszerek helye. Otthon órákat lehet ülni egy-egy receptért, itt bemész a közértbe és leveszed a polcról. 

De nem igazán ez az, ami megfogott. Jól szervezettek. Az amcsikat mindig azzal vádolják, hogy meglehetősen egyszerű népek. Őszintén szólva itt nem is nagyon van miért használják a fejüket a hétköznapokban. Nem idegbetegek, simán perceket várnak akkor is, ha kocsival ki akarnak kanyarodni, vagy valaki bénázik előttük. Nincs anyázás, nincs dudálás, iszonyúan toleránsak. Ha valamit nem szabad akkor azt ki is írják mennyi büntetés jár érte. Nincs melléduma. De nem is próbálják. Igaz, ez csak pár nap tapasztalata, de úgy látom eddig, hogy alapból szabálykövetőek. 

Tegnap a Bayside-ot látogattam meg, Busszal indultam a házunk előtti megállóból. Pontosan érkezett, próbáltam egy jegyet kérni a vezetőtől. Mondta, hogy ő nem tud nekem jegyet adni. Kérdezem akkor hogy tudok eljutni a metróig? Mondja ezzel a busszal. Jegy nélkül? Mosolygott, megfogta a kezemben lévő 2 db egydollárost, és megetette a tőlem 20 cm-re levő géppel. Észre sem vettem, hogy ott van. :) Azt olvastam,hogy az itt használatos bérletszerű ticketet oda kell érinteni, ezzel nem is lett volna baj, de azt nem tudtam, hogy a jegyet is ennél a kütyünél lehet ilyen módon venni. Pontosabban jegyet nem kapsz, csak be kell kajáltatni 2 dollárt. 

A buszon próbáltam mindent felfedezni. Gondolom egyszerre. És nagyon  nyilvánvaló módon. Próbáltam kitalálni, hogyan tudja meg a sofőr, ha valaki le akar szállni. Észrevettem, hogy többen is kedvesen mosolyognak rám.  Szerintem csak a vak nem látta, hogy ez az első utam itt. :) A mellettem ülő néni leszállás előtt meghúzta az ablak vonalában kifeszített madzagot, majd odafordult és elmondta, hogyha le akarok szállni, azt kell meghúznom. A másik hölgy a túloldalról, amikor leszálltunk, megkérdezte, hogy ez az első alkalmam itt? Mondtam, hogy pár napja vagyok itt és ez az első alkalom, hogy mászkálok. Kedvesen elmondta, hogy vegyek gyűjtőjegyet, használjam azt. Kérdezte, hogy hová megyek a metróval, mondtam, hogy a Goverment Station-ig, azt mondta, hogy az jó kezdet. Nagyon kedves volt, jó itt tartózkodást kivánt. 

A metrónál könnyű volt megtalálni az automatát, aminél a gyűjtő jegyet lehet venni. Van rövidebb, és hosszabb tartózkodásra alkalmasak. Naná, hogy nem jót vettem. Alapból a közlekedés nem olcsó. Egy menet a metrón vagy a Metrorail-en (busz) 2 dollár, amit ha átszámítok kb 450 forint körül van. Jól át kell majd gondolnom, hogy milyen tickettet vegyek. A legjobb persze a havi jegy lenne, ami korlátlan számú utazásra szolgál, de 100 dollár... Khm... hát.. majd átgondolom. 

Ami viszont ingyenes és marha klassz, az a Metromover. Ez egy magasvasút, ami a belvárosban üzemel, Teljesen automata, nincs vezetője sem. Több vonala is van, nagyon gyakran jár. És valami nagyon jópofa volt vele utazgatni. Az első alkalommal, amikor felszálltam a kocsi elejében két magyarral találkoztam. Eleinte még eszembe jutott, hogy megszólítsam őket, de hamar elvette a kedvem, hogy a fiatal pártól két perc múlva hangos volt a kocsi. Eleinte csak a csodálkozásuknak adtak hangot nem túl nyomdafeséket tűrő módon, majd valami apróságon összekapva hülyézte egyik a másikat. Elhatárolódtam. :( A kocsiban mindenki őket nézte. Kínos volt.

De hamarosan leszálltam a First Ave. Station-nál. Felhőkarcolók között találtam magam.  Egy téren keresztül sétálva megláttam az óriási hajókat a távolban. Az állomáson való leszállásom ösztönös volt, nem terveztem, egyszerűen csak megtetszett. Aztán kiderült, hogy végülis a legbelvárosabb legpartibb részén voltam. Rengeteg étkezde, bár és üzlet volt, különböző népek által üzemeltetve. Rengeteg turista persze, de nem zavaróan sok.

Többször is átsétáltam oda-vissza ezt a rövid partszakaszt, aztán délnek vettem az irányt. Jó nagy szerencsém volt, mert az egyik csatorna feletti hidat épp akkor emelték fel, még igyekeznem is kellett, hogy a sorompón kívülre érjek, így ezt is láthattam pont.  

Kellőképpen elfáradtam a tobb órás séta után. Megkerestem a Metromover legközelebbi állomását. És persze itt is a "rövidebb" utat választottam. Nem találtam meg a liftet, így gyalog mentem fel kb 5 emelet magasságba az állomás szintjére. :) Ott volt tőlem két méterre, csak a túloldalon. :) Először arra gondoltam, hogy vissza moverelem magam a Goverment Stationra, de aztán kíváncsi voltam az északi rész vonalára, így elindultam arra felé. Azt az végén se tudtam megállapítani, hogy honnan tudják a népek, hogy melyik vonalú kocsiba szállnak éppen. Alapból nekem mindegy volt, mert csak látni szerettem volna. Végülis épp jóra szálltam, így azon az úton indultam hazafelé, amint befelé is jöttem.

Kb egy óra összességében véve a menetidő, kicsit több az otthonomtól a Downtown-ig. Ideéve még egy megállóval korábban leszálltam, megkóstoltam az itteni McDonalds-os Big Mac-et. Teljesen olyan mint otthon, talán a hús kevésbé zsíros. Az üdítős rész önkiszolgáló. A narancsléjük viszont sokkal édesebb és narancsszínűbb mint otthon. Bementem a "spanyol supermarket"-be. Ez abban különbözik a szemben lévő nagyobb supermarkettől, hogy több spanyol termék van benne. Egyébként nekem szimpatikusabb volt, mint a másik. Kicsit kaotikusabb, több emberrel. A másik kevesebb emberrel, nagyon de nagyon rendezett. 

Nem kellett altatni, amikor hazaértem. Bevágtam két szelet mag nélküli mézédes görögdinnyét, majd megittam egy jó adag kakaót. Nem vesztek össze, szükség volt a folyadékpótlásra.

A tegnapi napnak a híre az is, hogy Albert délelőtt jött értem és elmentünk a közeli könyvtárba, ahová beíratott engem. Mivel nekem nincsenek itteni papírjaim, ezért tulajdonképpen ő iratkozott be, Ezzel a kártyával az összes könyvtárat látogathatom. Azonnal kikölcsönöztünk egy doboznyi nyelvtanulós dvd-t. 

Utána elmentünk iskolát keresni. Időt szakított arra, hogy a közelieket megkeresse neten, két kinyomtatott lehetőséggel is jött. Az első hely a Miami Dade College Kendall Campusa volt, ahonnan nem is mentünk tovább. Itt egy intenzív nyelvtanfolyamra van lehetőség, ami napi három órás tanulást jelent, előtte lehet beszélgetős órára járni. Ár/érték arányban talán ez a legkedvezőbb, nincs túl messze, Az egyetlen bibi, hogy január elején van a szintfelmérő és január 14-től kezdődik a suli, ami tart március 5-ig. Ez azt jelenti, hogy a terveimet meg kell fordítani. Először szerettem volna tanulni, utána szórakozni, most viszont először kell megnéznem amit szeretnék, utána lesz tanulás. Beszéltünk lehetséges önkéntes munkáról is, Albert megígérte, hogy utána jár nekem, hová tudnék menni, amig nem tanulok. Igazán nagyon sokat segít, mint ahogy eddig mindenki, a buszsofőr, az egyszerű utasok, a biztonsági felügyelő, mindenki... Kezdem megkedvelni ezt a helyet.. :))))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.