Klasszikus mondattal kell kezdenem. Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre jóindulatú, segítőkész emberek nélkül, akik tettek azért, hogy álmom valóra válhasson. Ezúton is köszönöm nekik, önzetlenségüket, barátságukat, tenniakarásukat. 

A dolog úgy kezdődött, hogy régóta nézegettem már, hogy hol lehetne nyelvi környezetben angolt tanulni. A választásom az Egyesült Államokra esett. Több okból kifolyólag. Noha a távolság meglehetősen nagy, amit az ember nemcsak a térképen, hanem a repülőjegy árán is tapasztal, de ezen kívül minden más egyéb amellett érvelt, hogy az Államok legyen az elsődleges célpont. Nagy álom volt a nyugati part, vagy Miami. Ez utóbbi tépte át a célszalagot.

Az időzítés sem jöhetett volna jobban. Jelenleg tudható jövő évi tervekbe illően épp a téli hónapok lettek a legkívánatosabbak - nem utolsó sorban elmenekülhettem a hideg elől. No ez most vicc volt, de összességében véve kedvező helyezt alault ki arra, hogy nagyon rövid időn belül indulhatok. 

Rövid levelezést követően kiderült, hogy akad egy család, aki hajlandó befogadni három hónapra. Ezzel a kérdés eldőlt, kezdhettem előkészíteni az indulást. Rengeteget olvastam ezzel foglalkozó blogokat, útleírásokat, mindent. Hasznos volt. Tapasztaltak javasolták, hogy lehetőség szerint úgy utazzon az emberfia, hogy ne az Államokban kelljen átszállni, mert kétszer kell átesni a bevándorlási procedúrán. Összességében véve két lehetőségem volt arra, hogy Miami-ba menjek elérhető áron. Az egyik Rómán keresztül egy portugál légitársasággal, a másik pedig Londonon keresztül az American Airlinessel. Ez utóbbi mellett döntöttem az ár és a kedvező csatlakozás miatt. 

Utamat 86 napra tervezem az ESTA-val maximálisan kint tölthető kilencven napból. Ha bármi gond van (törlik a járatot, stb) akkor is legyen némi tartalék. Mert ott aztán senkit sem izgat miért lépted túl a határidőt, legközelebb gondot akadhat.

Az ESTA-t egyébként 5 perc alatt megkaptam interneten keresztül. Egyszerűen és magyar nyelven is kitölthető. Kinyomtattam angol nyelven, a biztonság kedvéért legyen nálam. Informálódtam  a nagykövetségen néhány dolog felől a bevihető cikkek témájában. Készségesek voltak, kellő tájékoztatást kaptam bonyolult telefonos automata nélkül, talán a második körben.

Az előkészületek ellenére nem nagyon hittem, nem nagyon fogtam fel,hogy ez létrejöhet.Nem is nagyon osztottam meg a dolgot másokkal. Sok volt az ismeretlen tényező, végülis egy elég nagy ugrás a bizonytalanba, de hát... az élet a komfortzónán túl kezdődik.. Hol is olvastam?! :) 

Az utolsó napokban egy volt általános iskolás osztálytársammal is sikerült felvenni a kapcsolatot, akiről tudtam, hogy több évtizede az USA-ban él, bár nem tudtam, hogy hol. Utoljára a ballagáson találkoztunk. Most jó esély van rá, hogy meglátogathatom, Sőt egy igen összetett kapcsolódású rokon is a "listámra" került, mint akik szívesen látnak, ha arra járok. Nagy megnyugvást jelent ez nekem, jó hogy vannak. 

Még néhány nap és indulás! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.