2012.12.27. 01:35
Szőke nő esete a doktorokkal
Nos mivel is kezdjem. Mindenekelőtt előre is elnézést kell kérjek azoktól, akiket érzékenyen érint a következő néhány sor, de megtörtént esetről lévén szó, nem csorbíthatok a körülményeken. :)
A vicc ugyanis úgy szól, hogy amikor egy szőke nő sötétre festeti a haját az mesterséges intelligencia. Nos alapból barna lévén én a szőke csíkokkal az ezüstöseket próbálom észrevétlenné tenni. Mégis, amikor néhány évvel ezelőtt, hogy egy speciális gépjárművezető képzésen vettem részt, ahol az oktató elmagyarázta kívánalmait, amit nem sikerült elsőre teljesítenem. Akkor rám szólt az oktató, hogy "ne legyél szőke nő!'
Ne ez az érzés tört elő belőlem tegnap, amikor óriási felfedezést tettem. Az itt található utcahálózat nem túl bonyolult: alapból ami észak-dél irányba tart, azok az avenue-k, ami kelet-nyugati irányú azok a street-ek. De előfordulnak drive-ok, road-ok court-ok meg még egy pár. Noha a legtöbb utcának csak száma van, azért a főbb utakat nevekkel is ellátták.
Nos ahogy én a metrón meg a buszon utazgattam, mindíg próbáltam nézegetni, hogy milyen utcanevekkel találkozom. Pl. Kellner Dr. meg hasonlók. Tegnap ahogy kocsiba ültem, az ember ugye jobban figyeli azt, hogy épp hol jár, hát elgondolkodtam, mennyi híresember volt náluk doktor. Egészen addig nem gyanakodtam, amíg meg nem láttam Riviera doktor nevét. Hogy lehet ilyen hülye neve egy dokinak.... csórikám... mire leesett a húsz filléres.... te nagyon szőke, a Dr. a végén az nem doktort, hanem drive-ot jelent. Hangosan vinnyantottam saját lököttségemen. :) Érdekes, valahogy az Ocean Dr.-nál jött automatikusan, hogy drive, de két hét kellett hozzá, hogy nem az amerikai oktatást magas szinvonalon teljesítők sokasága, hanem egyszerűen csak az utca megnevezését jelenti a nevek mögötti két betű. :)
A kis kitérő után rá is térek az új kalandra. Tegnap este szép naplemente igérkezett és hát ott a várva várt autó, úgyhogy semmi gátja nem volt annak, hogy megnézzük együtt az Everglades naplementéjét. Úgy gondoltam, hogy azon a helyen, ahol az airboat túrát csináltuk van egy fa emelvény, amiről kitűnő fotókat van esély csinálni, így elsődleges célpontként azt a helyet jelöltem ki. Az út egyszerű, a SW 137 Ave-ról a 8th streetnél nyugatra fordultam, egészen a safari parkig. Voltak kétségeim, hogy esetleg karácsony lévén nem lesznek nyitva, de épp az utolsó csoport ment ki az airboat túrára. Azonban a biztonsági őr közölte, hogy 20 perc múlva bezárnak, így ott tuti nem lehet naplementét fényképezni.
Mivel már erősen szűkösre szabbot volt a nap ideje a horizont felett, így tanácsot kértem, honnan lehetne jó fotót készíteni. A Shark Valley-t javasolta 9 mérfölddel tovább az úton. Ugyan még nem telt el 9 mérföld csak majdnem, amikor láttam egy villogó rendőrautót és sok parkoló autót meg embert. Na mondom ez itt az én helyem. Leparkoltam én is, láttam tele van egy hatalmas körbekerített rész tradicionális Micosukee ruhába öltözött emberekkel. Láthatóan össznépi vacsorázásra készültek. De egy falunyi embert képzeljetek el. Az udvar bejáratánál egy egész istállónyira való ló állt. Piros színben. Nem tudom, hogy a házigazdáé volt-e, vagy épp a megnyerhető főnyeremény, de lapos és széles kivitelű, s a távolságból nem sikerült kinéznem, hogy milyen fajtáról volt szó... A ruha tradicionális, a ló modern.
Hamar kiderült, hogy ide Micosukee ruha nélkül esélyem sincs bejutni, úgyhogy további két mérfölddel később rátaláltam Shark Valley-re. Éppen időben, mert a nap lepottyanni készült a látóhatár alá. Aztán egyszercsak megláttam valamit a szélvédőn keresztül. Ez volt az:
Illetve az elsőnél úgy meglepődtem, hogy le se fotóztam. Ez a második volt. 100 méteren belül... Hűűű, mondom, ez nem semmi, úgy tűnik, hogy megtaláltam, amit szerettem volna, közvetlen szemlélődés, zaj nélkül az Everglades területén. Mondjuk az nem volt benne, hogy alligátorok szabadon grasszálnak. Szóval itt jó lesz vigyázni.
A parkolóban letettem a kocsit és sietősre vettem a lépteimet. Láttam, hogy kisvonatszerűvel,kerékpárral és gyalog is meg lehet tekinteni a parkot. Már csak 40 perc volt a zárásig, a naplementéig talán csak 15-20 perc. Mivel az út mentén a fák miatt nem nagyon volt alkalmas hely, magaslat, vagy ilyesmi, igy nem nagyon lehetett jó pozíciót felvenni. Annál inkább jó helyet találtak maguknak az őslakók. Nem nagyon mertem közelebb menni. A rövid séta alatt vagy tíznek köszöntem előre jó nagyot!
Elhatároztam, hogy 20 percet megyek befelé, ha nem találok alkalmas helyet a képkészítésre, akkor tovább nem keresek, mert a park hat órakor zárt és még vissza is kellett érni a kocsihoz. Bár nem sikerült igazán tetszetős helyre lelnem, az alábbi fotókat ott készítettem:
Nagyon tetszett egyébként a terület. Visszafelé úton a sötétség elől táborhelyeikre szálltak a madarak. Hihetetlen mennyiségű madárvilág lehet itt. Gyönyörű a természet!
El is határoztam, hogy két nap múlva visszalátogatok erre a helyre, napközben, amikor többet lehet látni és körbejárom a kijelölt területet. Plusz két mérföldre van körülbelül az indiánfalu, amit már korábban is említettem. Ráadásnak hab a tortán, hogy idefelé tartva két helyen is láttam plakátot, hogy december 26 és január 1. között valamilyen fesztivál van a faluban, úgyhogy mindenképp ott a helyem.
A mai napon látotatóban voltam. Egy rég óta itt élő idős honfitársamat látogattam meg. Közel két órás autóútra lakik Margate-ben. Ez a település Miamitól északra van. Kellemes autózást követően meg is érkeztem a nénihez, aki már várt rám. Titkos terv volt az otthoniakkal szövetkezve, hogy megpróbálunk internetes kapcsolatot létesíteni skype-on keresztül a néni rég nem látott testvérével Magyarországon. Kicsit akadozva ugyan, de a kapcsolat létrejött, a két testvér, sőt az egész család együtt karácsonyozhatott egy picit olyan nagyon sok év után. Nagyszerű dolog volt, nagyon örülök, hogy sikerült örömet szerezni.
Visszafelé másik úton jöttem, a város központ felé. Az öt, helyenként hét sávos úton néha kicsit elveszettnek éreztem magam, főleg annál a tempónál, amit a forgalom diktált, de végülis gond nélkül sikerült visszaérnem az itteni otthonomhoz. A tapasztalatom az volt, hogy igen jól kitáblázott, gyakran túl sok is az információ, amivel ellátják az embert. A helyismeret azonban igenis kell, hogy legalább a főbb utakat, helyszíneket ismerjük, hogy milyen magasságban járunk épp az autóval. És ez még egy nem túl bonyolult helyzet, mert csak négy szintes a leágazás:
Holnap valószínűleg kisebb takarítás és mosás után Everglades túra lesz és talán holnapután Key West-et tervezem. Már alig várom mindkettőt. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
papaleone 2012.12.27. 06:11:45
És ne aggódj! Nem vagy te olyan szőke!
További szuper élményeket!
Attisbau 2012.12.27. 17:26:56
Szia Attis.
Utolsó kommentek